Évek óta evezek a vágyak tengerén,
néha kikötök fodros partjain,
megpihenek, szeretek bástyás peremén,
sehol nem sikerül követni álmaim.
Nehéz a horgony, fájdalmas felhúzni,
bizonytalan múlt, ismeretlen kikötők.
Miért oly nehéz az igazira találni?
alig, hogy megszokom, máris költözök.
Hol van az igazi, merre rejtőzik?
Rövid az élet, múlnak a napok.
Talán ő is rólam álmodik,
jönnek és múlnak az új arcok.
Szépek az álmok, nagyok az igények,
oly könnyű mindenben hibát találni,
sok csalódás és haldokló remények,
rólad szoktam szép tündér álmodni:
Sötét hajad hulljon kecses válladra,
hosszú tincseid, mint téli éjszaka,
kacér tekinteted szívembe áradjon,
tüzes ajka hajnalig játszódjon!
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Szépek az álmaid.
Gratulálok, Judit
Köszönőm szépen, nagyon kedves vagy!
Szépek a te verseid, gratulálok hozzá!
Szeretettel-szaty!