Tekinteted simogatta a testem.
Féltőn, óvón, cirógattál engem,
Távolból, alig észrevehetően.
Én mégis éreztem a jelenléted!
Két szempár ragyogott rám,
Ahogy csak a gyöngyszemek,
S a csillagok tudnak ragyogni.
Gyöngyszemek, csillagok, fény,
Gyönyörű összhangok játéka!
Szem és kéz szelíd simogatása,
Maradj még! légy a valóságom!
3 hozzászólás
Azt hiszem Gyöngyöt találtam…!
Gyönyörű!
A.
Szia!
Ismerős élmény, amikor egy gyönyörű álomból felébredve azt kívánjuk, bárcsak valóság lenne.
Köszönöm szépen, hogy olvastatok 🙂