Roman Herbert: Utolsó hó

Der letzte Schnee

Frühling will es wieder werden.
Langsam taut der letzte Schnee.
Und die Enten auf dem Weiher
schnattern laut, das ist okay.

Meister Lenz schmückt alle Gärten.
Und der Gärtner lacht entzückt.
denn es will nun Frühling werden.
Und ein Krokus wird gepflückt.

Vögel zwitschern auf den Bäumen.
Und sie pfeifen froh ihr Lied.
Keiner muss den Schnee wegräumen,
keiner wird zum Störenfried.

Auf ein neues, lasst uns hoffen,
und die Sonne st:rahlt und strahlt.
Alle Wege stehen offen.
Blumen werden angemalt.

Nehmt die Vögel in die Mitte.
Lauscht auf Töne und Gesang.
Und bewahre diese Sitte
mindestens ein Leben lang.
________________________________

Utolsó hó

Itt a tavasz újra, végre,
Az a kis hó olvad már,
Tavon mennyi hangos réce
Lármázik, s ez így dukál.

Tavasz Kertész minden kertet
Zölddel vígan feldíszít,
Eljött, többé nem üzenget,
Kikericcsel már virít.

Csivitelés fenn az ágon,
Nótázó madársereg,
Nincs több hó a láthatáron,
Bajt okozni nincs minek.

Reménykedjünk mindig újban,
Szórja a nap sugarát,
Előttünk csak nyitott út van,
Mentén színes száz virág.

Ej, madárkák, föl az égre,
Énekét trillázza mind,
És e szokást évről-évre
Gyakoroljátok megint!