Roman Herberth: Búcsú

Abschied

Es ticken bald die letzten Stunden.
Nun wartet auf dich Gottes Sohn.
Das Jammertal wird überwunden.
Du erntest sicher Gottes Lohn.

Bald wirst du eine Heimat finden,
Sei unbesorgt, es ist nicht weit.
Man wird dich nicht mehr länger schinden,
von nun an bis in Ewigkeit.

Trotz allem, wirkst du sehr gelassen,
obwohl dein Schiff zu kentern droht.
Dein Schicksal können wir nicht fassen.
An deine Tür klopft schon der Tod.

Du rufst: Noch eine kleine Weile.
Und zögerst leicht, beim letzten Schritt.
Gevatter Tod ist nie in Eile,
er nimmt dich auch noch später mit.

Es ist vorbei, du wirst begraben.
Genau in diesem Augenblick,
weiß jeder, was wir an dir haben.
Doch keiner dreht die Zeit zurück.
_____________________________________

Búcsú

Jön már, közel a végső órád,
az Úr fia karjába zár;
jajszót ne hallass, gyászos nótát,
reád a Menny jutalma vár.

Mert rátalálsz új otthonodra,
az, légy nyugodt, itt van közel;
nincs már, ki téged ott kínozna,
ettől örökre ment leszel.

Derék, hogy higgadtan cselekszel,
hajótörés bár fenyeget,
nem bírnánk mi sem végzeteddel,
ajtódon az – becsöngetett.

Egy kis időt, szólsz, adjatok még!
Utolsót lépni ódzkodol.
Kaszás kománál nincs sietség,
visz ő később is, bármikor.

És vége van, a föld alatt vagy,
mi búcsúzunk, Isten veled!
A veszteségünk, jaj, nagyon nagy,
de időt vissza – nem lehet…
________________________________