Vogelbeeren
Ein Piepsmatz kann sich gut ernähren,
im strengen Winter und bei Frost.
Denn zahlreich sind die Vogelbeeren.
Und schmack- und nahrhaft diese Kost.
Er findet sie im Schrebergarten.
Die Nahrungssuche, kinderleicht.
Er hat, wie sagt man, gute Karten.
Und schnell hat er sein Ziel erreicht.
Im Winter wird er bei uns bleiben.
Er sucht kein Heil am Mittelmeer.
Er lässt sich nicht von hier vertreiben.
Und keinem reist er hinterher.
Er gönnt sich manchmal Leckereien.
Man füttert ihn, das hat er gern.
Dann kaut er, hoch entzückt im Freien,
an einem Sonnenblumenkern.
____________________________________________
Madárbogyó
Egy csip-csirip nem koplal télen,
mikor minden havas, jeges;
lédús bogyó ha termett szépen,
az tápláló és ízletes.
A házikertben könnyűszerrel
ilyen bogyót bőven talál.
Jó dolga van! – mondja az ember,
ha gyors, szemes a kis madár.
Az évet végig itthon tölti,
déli tájakra nem repül,
nem bújik el, revírjét őrzi,
s marad a „birtokon” belül.
Ha lemond bogyólakomáról,
s eszi, amit az ember ad,
a jó olajos szotyolából
ilyenkor vígan válogat…
11 hozzászólás
Kedves vers! Örülök, hogy olvashattam a Te tolladból is!
szeretettel-panka
Kedves Dávid! Tisztelt MESTER!
Was sagst du dazu?
Vogelbeeren
Ein Piepsmatz kann sich gut ernähren, 9 a
im strengen Winter und bei Frost. 8 b
Denn zahlreich sind die Vogelbeeren. 9 a
Und schmack- und nahrhaft diese Kost. 8 b
Madárbogyó
Veréb vidáman lakmározhat
A télben, bár fagyott bogyó.
A számtalan madárbogyocska
Oly ízletes meg tápláló.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Örülök, hogy itt vagy, de a mester titulus, így nagybetűvel, erős túlzás. Azért köszönöm!
Hogy mit szólok hozzá az 1.vsz. Bernáth-verziójához? Azt, hogy a szöveghűsége jobb, mint nálam, de a ritmikája talán kevésbé. Az enyém sem volt tökéletesen jambikus, ezért csináltam is egy teljesen átírt új verziót. A Piepsmatz-ra szótáram csak annyit közölt, hogy "pipi", csipogó kismadárfióka, de verebet nem említett. A -smatz mégse Spatz. Ezért lett csip-csirip, de a jambizált új verzióban már én is verebet írtam. A bogyó szó 2x-i használatát egy vsz-ban igyekeztem kerülni. A lakmározhat, az nagyon tetszik.
Egy kis veréb ehet nyugodtan
ha zord a tél, s kemény a fagy,
finom bogyó a kertben sok van,
s a táperő az benne nagy.
Ez nem az én új verzióm, ez a te, köszönettel vett lenti ajánlásod – most és itt született – parafrázisa!Üdvözöl: Dávid
Ez az új, lazán szöveghű, de szinte teljesen jambizált verzió:
Egy kis veréb nem éhes télen,
habár a táj sivár, fehér;
van dús levű bogyója szépen,
az táppal, desszerttel felér.
A házikertben játszi szerrel
elég bogyót mindig talál;
de jó a dolgod! – így az ember,
ha gyors vagy, édes kismadár.
Az évet végig nálunk tölti,
le délre ő sosem repül;
nem bújik el, a fészket őrzi,
jobb lenni „birtokon” belül…
Ha nincsen étvágy épp bogyóra,
nem izgul ő, mert jő legott
a gazda, és leszór a hóra
sok ízes, zsíros, jó magot.
Drága Dávid!
Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem tudsz
igazán rákattanni a német versek ritmusára!
Teljesen jambikus az újabb verziód?
Ragyogóan megcsináltad az 1. és 2. versszakot.
De a 3. és 4. versszakban is a páros sorok egész
jambussal végződnek az eredetiben. És nálad mi van?
Repül, belül, magot…
Le van szarvasbőrrel takarva az én verzióm. De a te
fordításodban minden legyen jó! Ezt kívánom.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Repül, belül, magot, legott…. Igazad van, az utolsó szótag nem TÁ, nincs benne hosszú magánhangzó. OK! Ki fogom küszöbölni, az egész technikai jellegű dolog, ez egy szép rímszerészi feladat, de megoldjuk! Ha soronként 4,5 jambussal számolunk, akkor a versben nagyjából 72 jambus van, ebből a fenti 4 biztos nem jó, ami kb. 5,5%, és ez nem is olyan rossz. És vegyük le a szarvasbőrt a te verziódról, lássál neki, és kattanj rá te is a tökéletesre, mert addig én sem nyugszom… Köszönöm jogos hsz-od és segítséged!
Üdvözöl és szép hetet kíván: Dávid
És akkor a következő verzió, teljes egészében…
Egy kis veréb nem koplal télen,
habár a táj sivár, fehér;
van dús levű bogyója szépen,
az táppal, nassal mind felér.
A házikertben játszi szerrel
elég bogyót mindig talál;
de jó a dolgod! – így az ember,
ha gyors vagy, éhes kismadár.
Az év egészét itt múlatja,
nem célja tenger, messzi dél,
magát elűzni ő nem hagyja,
és útra senkiért se kél.
Ha nincs étvágya épp bogyóra,
imádja, mit gazdája ád,
ki bőven hint elé a hóra
jó ízes, zsíros szotyolát.
Kedves Dávid!
Hajrá magyar műfordítók!!!
A 3. versszak utolsó sorának elején az és helyett
pl. de vagy biz lenne, a 4. versszak utolsó sorának elején
a jó helyett sok lenne, akkor mindkét helyen jambus lenne,
de ez már szőrszálhasogatás lenne részemről.
Nem TUDUNK olyan fordítást alkotni, amelyen ne lehetne
csiszolni.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Megint csak igazad van!
…de útra sem kel senkiér' – a magyaros szórend és a rímelés ezt a felforgatást kívánja.
… sok ízes, zsíros szotyolát. OK, köszi, így rendben az első jambus, de sajnos még mindig nem jó a szotyolát, mert ugyan ti-tá a vége, dec ide valójában tá-ti-tá kellene, vagyis
szÓtyolÁt… Tehát kénytelen voltam ismét hozzányúlni…
Az év egészét itt múlatja,
nem célja tenger, messzi dél,
magát elűzni ő nem hagyja,
de útra sem kel senkiér’.
Ha nincsen kedve épp bogyóra,
a gazda néki mást is ád,
sok napraforgót hint a hóra,
mit minden szárnyas úgy imád.
És most már csak a múlatja-hagyja páros nem tetszik nekem…
Bocs!
Biz törölve!
Mégis csak kiküszöböltem a múlatja-hagyja rímpárt…
Ha tél is van, itt kész időzni,
nem vonzza trópus, messzi dél,
magát nem hagyja innen űzni,
nincs táj, hová ő útra kél.