Romok

Romok, emlékek.
Ma kínoz az élet.
Feldereng a múlt,
S elfutni most nem akarok.
Forró szélrohamból csak ennyi maradt:
Lelkemben langyos szellő fúj, s ezalatt
Kezemben tőrrel kergetem magamat

Az eskünk: hajdan igaz, és még ma is szép
Az elmémben pörög, és remeg a kép
„Egy nap még a tiéd leszek
Senki nem számít, elhiszed?”
Elpárolgó szép ígéret
Megalkuvás, Család, Élet.
Hát folytasd, valahol messze
A tiéd az életed, persze.

Az enyém most szaggatottan, darabokban
A felét gyáván elpazaroltam
Nem halványul a fájdalmam
S csak a szépség, a gyönyör
Az izgalom fakul merevre
Az élet tanít: az igazat
Elfedi a diák fegyelme

Szerettem még egyet
Jó volt, hogy szeretnek
Éveim szürkén, lassan peregtek
Csillogó, öngyilkos homokszemek
Tőle épp tegnap búcsúztam
Megint újat választottam

Tényleg elküldtem?
Át sem ölelhetem?
De hát ostoba vagyok én?
Miért nem maradhat az enyém?
És a szívem zakatol, a világ forog és rohan
Vele is, igen vele is ugyanolyan
Hiányzik ő is, ahogyan Te hiányzol
S megőrjít, mint a te hiányod egykor

Fogat mosok:
a hajam fogja
A főztömet kóstolja
A számat csókolja
Ahogy veszekszik
S szeretkezik
Ahogyan együtt él velem
És én gyűlölöm és élvezem

Mások közhelyeket osztanak:
Ne sírjak és ne lázadjak
Jön az új, a fény, a jövő
„Úgyis jön a következő”

Persze: újabb esküszegő.
Együtt voltunk valaha is?
Most egy nyisszantás elég
Már szakad az acél-kötelék
Kiszakad, a húsomba tép:
Kérlek, maradj, maradj még!
Szeretlek, mindig szerettelek
De elhagytalak, hát ég veled
S elengedem önmagam is

Aki veletek nevettem
Aki titeket szerettem
Bárki mást megkaphatok
De ti… ti már elkoptatok
De nem döföm a tört magamba
Eltemetem a homokba
S végül újra előveszem:
Éles tőr az emlékezetem
S lassan a szívem fölé engedem
Míg nem árad, fojtogat az érzelem

Egy nap ott rohadsz a föld alatt
De akkor sem leszel távolabb
Mert érzem: örökre búcsúztunk.
Mit akarok, ha már elváltunk?
A szó elhangzott
S valóban nem vagyok veled
Halálomig egyedül, nélküled

Csak becsapott -sosem voltam veletek-
Csak álom volt tiszavirág-szerelmetek
Hát folytatom veletek, de nélkületek
S elkísér, mit láthattam belőletek
És féltve őrzök minden darabot
Mit magatokból nekem áldoztatok
Egy részemmel a tiétek maradok