Eltörött a szó,
szilánkos darabok
gyötörnek,
szúrnak, döfnek
és hörögnek.
Poklot festenek
a falra,
nyúzott sebeket
karcolva
fakadnak dalra.
A holnap fázik,
zavaros hangokba
burkolózva,
tétovának látszik.
Restelkedik az este,
hisz aludni sincs kedve,
az álom sötét bugyra,
ernyedten nyögve
alkonyt széjjel kenve,
rátelepszik a testre.
2 hozzászólás
Szia!
Amikor először olvastam (engedélyezésnél) – már akkor megérintett. Nagyon tetszik. Az eltört szavak nagyon tudnak sebezni. Remekül leírtad az érzéseid, azt, hogy milyen kínzó is lehet egy rossz álom. üdv hundido
"az álom sötét bugyra,
ernyedten nyögve
alkonyt széjjel kenve,
rátelepszik a testre."
Kedves Edit!
Nem szokványos vers, teletüzdelve mérhetetlen fájdalommal, ami átlengi a mondanivalódat.
Szeretettel gratulálok: Ica