Röpke délibáb

Mint csalfa szerető,
átölel mosolyával.
Felnézek rá,
Két szeme búzavirág.

Mint csalfa szerető
csókjába szédülő lány,
szőke pillákat rebegtető
búzakalász,
áldozza önmagát.

S nem buta a hajnal,
mert engedi szállni,
a remény vörös napsugarát.

Mennyi fény,
mennyi hang,
kedves duruzsolás,
ígér, zeng, lop,csal, a nyár.

És puhákat lépked,
pipacsszárnyon
ontja csókját.
S mégis, ígér, zeng , lop,
csal a nyár.

Nem valóság ez.
Szebb…
Röpke délibáb!