Rose Ausländer: Meine Nachtigall
Meine Mutter war einmal ein Reh
Die goldbraunen Augen
die Anmut
blieben ihr aus der Rehzeit
Hier war sie
halb Engel halb Mensch-
die Mitte war Mutter
Als ich sie fragte was sie gern geworden wäre
sagte sie: eine Nachtigall
Jetzt ist sie eine Nachtigall
Nacht um Nacht höre ich sie
im Garten meines schlaflosen Traumes
Sie singt das Zion der Ahnen
sie singt das alte Österreich
sie singt die Berge und Buchenwälder
der Bukowina
Wiegenlieder
singt mir Nacht um Nacht
meine Nachtigall
im Garten meines schlaflosen Traumes |
Rose Ausländer: A fülemülém
Édesanyám őz volt valaha
Aranybarna szeme
a bája
őz-időkből megmaradt
Itt köztünk
félig angyal félig ember-
a közepe anya
Kérdésemre, mi lett volna szívesen
azt mondta, hogy fülemüle
Most már bizony fülemüle
Éj éjt követ és hallom
álmatlan éjem álom-kertjében
Énekli az ősök Sionját
énekli a régi Ausztriát
énekli Bukovina bükkerdőit
és hegyeit
bölcsődalokat
énekel éjről éjre
a fülemülém
álmatlan éjem álom-kertjében
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Meghitt, szép sorok.
Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!