ragacsos vagyok
a rám rakódott por
csimbókos füzérben
kapaszkodik pórusaimba
nyúlós nyállal kevert
önhittség követett
játszma hegyek épültek
rakódtak halomba
nem őröltünk egy malomban
gondoltam mikor
ujjaim belemélyedtek
az ember puha kalácsképébe
sérülést nem okoztam
ahogy kihúztam a kezem
a kelt tészta összezárt
bárgyú vigyornak álcázott
élettelen máz ült az arcán
elapadt a jókedve
ragacsos vagyok
gyomromban finom falatok
apró visszhangja
korgássá változik
már nem érdekel a csirizes anyag
az éhség nagyobb úr
falom a félérett gyümölcsöt
gyomorrontást nem imitálok
jön az magától is