Nézd, rózsa virága fűti a vágyat,
balzsammal tölti meg kertet s a házat!
Bársonyos szirmának parfümje illan,
szívünkben cirógat, lelkünkben csillan.
Sarjadó bimbaja fülbe zeng titkot,
szél sóhajt szelíden: – ó, vajon mit mond?
Tüskéje oltalmaz, béke övezi,
friss eső csókolja, harmat öleli.
Cirógatja pille, lubickol mézben,
madárdal fürdőzik selymes kelyhében.
Milyen lenne a rózsa illat nélkül?
S fabatkát se érne nélküle élnünk.
1 hozzászólás
“Tüskéje oltalmaz, béke övezi,
friss eső csókolja, harmat öleli.”
Csodaszép soraid most is örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂