Megfagyva szorítok magamhoz
minden felmagasztalt láncszemet,
suttogásuk hever arcomon,
s látok bennük egy-egy életet.
Minden apró szemnek keresztje
és végig taposott múltja van,
még talán őket sem szerette
a sors, szívem ezért nyugtalan.
Figyelem erejük tengerét,
megmosom benne a lelkemet,
bánatom elgurul szerteszét,
ők erősítik meg hitemet.
15 hozzászólás
Gyönyörű ez a vers. Szépen végigviszed a képet az egészen. Nagyon tetszett!
Gratulálok!
üdv, banyamacs
Andika!
Nagyon szép megfogalmazásban írtad le
ezt a "Napvilágos" köszönetet!
Mi köszönjük Neked, hogy olvashatjuk alkotásaidat!
Köszi Neked!
Jaj ez csodálatos, nagyon szépen köszönjük:) de nekünk ajándék, hogy ilyen versekkel ajándékozol meg minket!!
Gratulálok Andi!
Nagyon jó ez a vers! Egészen másra gondoltam, hogy mi ihlette….
csak a végén olvastam a megjegyzést! 🙂
Gy.
Ez csodálatos köszönet!:)
Köszönjük szépen!
Üdv: Colhicum
Köszönöm szépen én is (ha én azok között vagyok, akiknek e vers szól)! Azt hiszem – Colhicummal egyetértve -, hogy nagyon kevesen kapnak ilyen gyönyörű köszönetet.
Szia!
Nagyon szépen köszönjük. Nagyon szép a versed.
Maristi
Nagyon szép ez a vers, és magasztos a gondolat ami ihlette. Gratulálok.
Nagyon szép vers! Bár felesleges elismételnem az előttem szólókat! Jó lett. Naná, hogy figyelünk rád, hiszen te is figyelsz ránk 🙂
Köszönöm, hogy vagytok nekem és hsz-okat is!
Már meg sem lepődöm 🙂
Nagyon bután érzem magam, hogy mindig ugyanazt kell írnom.
De ha egyszer annyira jó 🙂
Köszi az élményt!
Gratulálok: A.
Kedves Andika!
Csak az előttem szólókat tudom ismételni, nagyon szép vers.
Szeretettel: Rozália
Jó. (üdv.: Á.E.)
Tiszta lélek szép hitvallása. Nagyon szép gondolataid vannak. Gratulálok. Kata
Nem vagyok ilyen értelemben hívő, de nagyon tetszett a versed, az ragadt magával ahogy Te éled át ezt. Köszönöm az élményt!
H.