rózsakert

hangos lett a haragvó hatalom
csak ültem a fűben
nézem ráncait
ingerlékenysége megrémített
hétfőn annyira más volt még
illemtudóan taposta a virágokat
szombaton letépte a fejüket
és torz vigyorral behabzsolta
a selymes szirmokat
négykézlábra állva szedtem fel
a pad alól maradékát
tűbe fűzött napsugárral egyenként
varrtam vissza a sérült csonkokra
felemás rózsapillék virítottak a bokrokon
a tó felől fújni kezdett a szél
egy nő sétált a vízparton
vékony ruhája rátapadt testére
fázhatott
könnyű nyári kalapját két kezével
szorította a fejére