E rózsaszál,
sárga bánat,
szívem hervad
te utánad.
Piros rózsa
szép vallomás,
nem szerethet
így senki más.
Egy rózsaszál
ami fehér,
tiszta illat,
az égig ér.
Rózsaszínű
rózsaszálam,
nem szagolsz már
jobbat nálam.
Egy kék rózsát
küldök neked,
nyújtsd át érte
hű szívedet!
Egy rózsakert,
száz rózsafa,
hol minden szál
szív óhaja.
Az illatár
messzire száll,
mint nagy csapat
vándormadár.
2 hozzászólás
Jó volt itt nálad kedves Albert.
(bocs, hogy az jutott eszembe versedről amit az anyósomtól hallottam. "Amilyen rózsát szakítottál, most olyat szagolj, valószínű népi bölcselet.)
Szeretettel gratulálok, szép a versed: Ica
Így igaz, kedves Ica! Feleségem is gyakran hallja az anyósomtól! Persze időnként nekem is emlegeti… de mi szerencsére nem cserélnénk el a mi kedves illatú virágunkat… 🙂
Köszönöm az olvasást és a gratulációt!
Szeretettel: alberth