Rózsaszín kesztyűm
sírodra esett,
a síron innen
valaki szeret.
Lekváros kenyér
étkem ma reggel
hófehér párnán,
mellettem fekszel…
Újságba nézek,
mamuszban járok
rózsaszín évek,
kávéra várok…
Átnyújtod nekem,
terjengő az illat
édes szerelmem,
de jó hogy itt vagy!
Nézem a felszínt
rágyújtok közben,
kérek rá tejszínt
rózsaszín ködben…
6 hozzászólás
Kedves idill!
Gratulálok, Judit
Az a rózsaszín van amikor szép a szín(ház).:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Albert!
Sohasem értettem meg, miért hivják a halványpirossat rózsaszinnek?
Ezzel a kérdéssel már az első nap gondot okoztam a mesteremnek, ugyanis a "Családi Klán" a szobaferstő szakma eltanulására itélt el. Annyi féle szinű rózsa van, miért éppen a halványpiros a rózsaszin, ő sem tudott azóta választ adni, és őszintén megmondva, egy kézzelfogható választ még senkitöl sem kaptam.
Ez azonban semmi kihatással nincs a versedre, az tökéletes mint mindig.
üdv Tóni
kedves Albert, fantasztikus, ahogy a legegyszerűbb, köznapibb szavakkal érzékelteted a mindennapos idillt. Egy elégedett ember mamuszban olvassa az újságot a reggeli mellett, és pont erre vágyik a mindennapokban. Aki nem hiszi, nem mond igazat!
ejha micsoda rózsaszínek… tán nem is ködben???
tetszett!
Barátsággal Panka!
Nem érzem annyira ködösnek, főleg így rózsaszínben!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt