Rózsavölgyben rózsák között élünk.
Rózsákról híres a lakókörnyékünk.
Egyik rózsaszínű, a másik fehér,
szépségük egészen a szívünkig ér.
Illatuk változatos,
formájuk pompázatos.
Lelkünket felüdítik,
szívünket felderítik,
sokszínű lényükkel,
változatos lényegükkel.
Mindezek feltöltenek,
hogy kibírjuk a telet,
amikor a rózsák szépsége csak a lelkünkben él.
Bár meglehet, hogy rózsák nélkül is szép az ősz és a tél,
mi mégis örömmel várjuk a tavaszt és a nyarat,
amikor a napfény bimbókból szép rózsákat fakaszt.
Ekkor Rózsavölgy ismét rózsadíszbe borul.
A rózsák illata újólag elvarázsol.
Szépségük ékesíti újra az életünket,
teszi még gazdagabbá szívünket, lelkünket.
2 hozzászólás
Furcsa ilyen tavaszias" verset olvasni novemberben, de ugyanakkor jó is. Szép, jó hangulatú vers.
Üdvözlettel.
Kedves janich írótársam!
Köszönöm a szép méltatását, de kinézve az ablakomon, a kertünkben, bár már november vége felé jár az idő, mégis még három rózsa virágzik.
Szeretettel:
Pecás