Megbűvölt a harag,
Mélyvörös börtönbe zárt,
Méregzöld rácsain át
Nem ragyog az igazság.
Megfertőzött a vad,
veszett világ.
Minden mocska rám ragadt,
Nincs ima mi lemosná.
Könny áztatta szemmel,
Rozsdás egek alatt,
Megváltást követel
A bűnös öntudat.
7 hozzászólás
Jó ez a vers, bár én jobban szeretem, ha a mondatok, mondatok maradnak, még úgy is, hogy nem kezdődik a mondat nagy betűvel. (Így mindig megakadok az olvasásban, mert megtéveszt!)
Igazából ez nem ennyi lett volna, de úgy éreztem, hogy mégis elég…Versszakokra volt bontva, de ezen is variáltam, elfelejtettem átírni a betűket kicsikre, amiket át kellett volna, de most már mindegy! Azért örülök, hogy tetszett! 🙂
Remek vers! Súlyos mondanivalód szép képekbe foglalod.
Üdvözöllek: oroszlán
Szia Ralf!
Érdekesek a színeid a versben. Egész jó. Van súlya…
Ági
Kedves Ororszlán, Ági!
Köszönöm a hozzászólásaitokat és hogy itt jártatok. Örülök, hogy tetszett a versike. 🙂
Minden jót: Ralf.
Kedves Oroszlán, Ági!
Örülök, hogy itt jártatok és, hogy tetszett a versike. Köszönöm a hozzászólásaitokat is. 🙂
Minden jót kívánok, Ralf.
Nagyon jó gondolatok!
´Könny áztatta szemmel´…
Igazán tetszett!
ÜD:sailor