India császárnőjének nevében utat törj,
ó, Dzsungel Urai, bármerre is jártok,
a nap végére izgatott az erdő,
és mi leveleket várunk hazulról.
Pihenni tér a rabló és a tigris már,
a császárné nevében csak a Posta jár.
Harangcsilingeléssel jő meg alkonyatkor,
amint a dombra tartó útra fordul,
táskák a hátán, kendő alatt az orr,
övébe tűzve postajegy virul.
„Feladva, ott, ahol vasúti posta jár,
két zsákot kézbesít a Posta-futár.”
Megáradó patak? Gázolva, úszva csak.
Eső mosta utak? Sziklára mászva, hogyha kell.
Vihar kiáltja rá, hogy „Állj!”? De rá az se hat.
A szolgálat kudarcot nem fogadhat el.
Amíg a lélegzet az ajkain ki- és beszáll,
addig a császárné nevében a Posta jár.
Virágtól tölgyig, tölgytől a fenyőig,
síktól hegyvidékig, hegygerincig onnan,
rizsföldtől sziklaszirtig, majd a hegytetőig
feszíti mellkasa, s repül szandálosan.
A vasúttól a mély szakadékon át
az éjben is szalad a Posta tovább.
Olykor-olykor egy kátyú van az úton,
harang csilingelése mégis hallik.
Olykor pedig az ég jelez morajlón,
a világ felébred és a felhő izzik,
de mert a Nap vigyáz a jégesőre,
a Posta jár a császárné nevében.
RUDYARD KIPLING – THE OVERLAND-MAIL
In the name of the Empress of India, make way,
O Lords of the Jungle wherever you roam,
The woods are astir at the close of the day–
We exiles are waiting for letters from Home–
Let the robber retreat; let the tiger turn tail,
In the name of the Empress the Overland-Mail!
With a jingle of bells as the dusk gathers in,
He turns to the foot-path that leads up the hill–
The bags on his back, and a cloth round his chin,
And, tucked in his belt, the Post-Office bill;–
“Despatched on this date, as received by the rail,
_Per_ runner, two bags of the Overland-Mail.”
Is the torrent in spate? He must ford it or swim.
Has the rain wrecked the road? He must climb by the cliff.
Does the tempest cry “Halt”? What are tempests to him?
The service admits not a “but” or an “if”;
While the breath’s in his mouth, he must bear without fail,
In the name of the Empress the Overland-Mail.
From aloe to rose-oak, from rose-oak to fir,
From level to upland, from upland to crest,
From rice-field to rock-ridge, from rock-ridge to spur,
Fly the soft-sandalled feet, strains the brawny brown chest.
From rail to ravine–to the peak from the vale–
Up, up through the night goes the Overland-Mail.
There’s a speck on the hillside, a dot on the road–
A jingle of bells on the foot-path below–
There’s a scuffle above in the monkeys’ abode–
The world is awake, and the clouds are aglow–
For the great Sun himself must attend to the hail;–
In the name of the Empress the Overland-Mail.