If
If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt you,
But make allowance for their doubting too;
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies,
Or being hated, don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise:
If you can dream – and not make dreams your master;
If you can think – and not make thoughts your aim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors just the same;
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build 'em up with worn-out tools:
If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and-toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss;
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: 'Hold on!'
If you can talk with crowds and keep your virtue,
' Or walk with Kings – nor lose the common touch,
if neither foes nor loving friends can hurt you,
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds' worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that's in it,
And – which is more – you'll be a Man, my son!
____________________________________________________
Ha
Ha higgadt fővel jársz, míg más a bajban
fejét veszíti, s okként emleget,
ha más nem bízik, s bízol te magadban,
de kételkedni benned engeded;
ha várni tudsz, ha várni el nem fáradsz,
vagy hazugnak fals szóval nem fizetsz,
vagy gyűlölködőt gyűlölve nem támadsz,
s túl szépnek, bölcsnek lenni sem szeretsz;
ha álmodol, de álmod nem vezérel,
ha nem öncélod a gondolkodás,
ha Diadallal, Bajjal szembenézel,
s úgy bánsz velük, mint csalókkal szokás;
ha tűröd, hogy kimondott igazságod
bolond-fogóvá torzítsák gazok,
ha életműved tönkremenni látod,
de görnyedt háttal újraalkotod;
ha minden javad, minden nyereséged
kockára – vagy-vagy – egyben fölteszed,
és szótlan tűröd el a veszteséget,
tudván, elölről kell majd kezdened;
ha agyat, szívet, izmot rá tudsz venni,
hogy szolgáljanak, bár kiégtek rég,
s te talpra állsz, ha nincs is benned semmi,
csak Akarás, mely nógat: „Rajta még!”;
ha méltósággal szólsz, s megért a néped,
vagy királyok közt érvelsz józanul,
ha jóbarát és ellenség se sérthet,
de számíthat rád mind, ki rászorul;
ha kész vagy fölcserélni boldog perced
a távfutó-perc szenvedésivel,
te mindenestől elnyered a Földet,
s mi több ennél, fiam, Ember leszel!
__________________________________________