Kedves sailor! Te szép nevű remény!
Szívnek, papírnak és tollnak ismerője!
Éveink tovaszálltak belemerengve
a halvány ragyogásba,
hol életül volt
nekünk, a napok száma
emlékké ringva
már mind a másik emberszív rejtekén.
Mert nyomokat hagyunk egymásban,
érzéseket, mint ahogy
Te is hagytál
bennem. S e szívnek életén Te itt
maradsz örökül, akitől annyi
jót és szépet
kaptam, még a saját
verseimet is általad ismertem meg Te
kedves jobban.
Nem is gondolod,
hogy benső világod mily mélységeket
áraszt!
Mert kell a mélység, mely egy
költőnek a szavak érzületében jelenül
meg, ki bánni tud azzal,
ki ma még csak
érzi a szavak szépségül
kapott játékát,
de igazán még hinni nem tud bennük.
Bár Te már régen nem az a költő vagy,
mert szíved világa érzékenyen tereli
szavakat ünnepül neked, játékain!
Kedves sailor, Te gyermeke a szónak!
Ki
vagy nem csupán gyermek már, mert
szavaid a mának arcát a
holnapért, az
emberért hordozzák. S ezen élőn érző
kapcsolattal tanítasz,
nevelsz, hogy
emberségünkben mind jobbá legyünk.
Bensőink rejtekeiben hordozzuk mind a
hálát, a sokszor követhetetlen reményt,
amikre hívnak a rejtekek
élő pillanatain
való szárnyalások, lenni életül oda,
ahol a
szépséges
költészeted hervadhatatlan koronája csak
ad a maga gyönyörűségeiből.
Amit köszönök hálámul, ki most oly messze
vagy, de szívemet az ezernyi remény illeti
ki érzéseid soraiban
meghitten óh, hányszor,
de hányszor megjelensz, jobbá téve emberi
világom. Mit életül
kapok, aki érted is e szívben reményül, mily
boldog vagyok!
/2024. április 16. éjjelén./
11 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nagyon meghatottál!
Nehéz felelnem,mert ilyen csodaszép sorokat nem érdemeltem
meg!
Nehéz felelnem azért is,mert tudom milyen fájdalmak közt írtál
és ezért ezerszeresen köszönöm!
“Mert nyomokat hagyunk egymásban,” írod.
Igen,hosszú éveken keresztül ahogy értek a gondolatok,ahogy próbálkoztunk kimondani mit érzünk,akarnánk,szeretnénk,megimertük
a másikban ,másokban rejlö értékeket.
Írod:”Te itt
maradsz örökül, akitől annyi
jót és szépet
kaptam,”
Én vagyok inkább hálás Neked megértésedért,biztatásaidért,nemcsak én mindenki!
Köszönöm kedves barátom ezeket a csodaszép sorokat,szeretnék méltó lenni rájuk!Semmit nem kívánnék jobban ebben a percben,mint hogy
meggyógyulj!
Barátsággal:sailor
A legislegjobbakat!
Tartsál ki!
Ügyeljetek magatokra!
Szia Zoltán!
Ritkán olvasok kortást méltató sorokat, inkább vet szét minket az irígység. De így is lehet., szavaiddal rácáfoltál erre. 🙂 Emberségesnek lenni nagyszerű, felemelő, megmutatkozik ilyenkor a bennünk élő isteni.
Salor, te pedig ezt mind-mind megérdemled.
Kedves Zoltán! Mielőbbi gyógyulást, sos-sok erőt neked.
Üdvözlettel: Flórián Róbert Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Hálás szívvel köszönöm szépen, hogy művem egyszerű értéke elnyerte tetszésedet. Mely mű csupán azért mű, mert bár lehet, hogy az akarat megjelenül, hogy írjak szépet és méltót ahhoz ki közel áll hozzám mégis lehet, hogy nem úgy sikerül ahogy szeretném, emberi gyengeségek maradványai miatt.
Tehát valahol nagy felelősség tollat fogni e tekintetben is, úgymond kifejezni a megérdemelt dícséret érzéseit gondolva mindarra kit hogyan és miként érint, a sorok valósága.
Nagyon bízom benne, hogy megtudtam maradni annál akit nekem a sailor valójában jelent. Csak remélni merem!
Kedves Szabolcs! Köszönöm szépen kedves szavaidat, nagyra értékelve minden sorát!
Köszönjük szépen a jókívánságokat a betegségemet illetően, nem feledve azokat! Szeretettel gondolok Rád, Zoli voltam Kaposvárról)
Kedves Zoltán
Kalapot emelek versed előtt.
Sailor valóban szívet melengető kincs.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Köszönöm szépen a Te kalapemelésedet ami már igazán kalap, mit eme fotó is közvetít. De félre részemről minden viccel, mert minden élet reménye a holnapért való élő öröm gyönyörűimbe vonva e szívnek életén hálám hitének érző világán, mindaz, hogy élhetjük életünket!
Kedves Imre! Köszönöm szépen soraid mélységeinek élő értékét, lévén e szívnek hálája eszközül, a Te érzékeny valódért!
Zoli voltam Kaposvárról), köszönetül részedre!
Kedves sailor!
Versem oly régen készülődik előbújni e szívnek mélylő világából. Lenni azé akihez íródott vágyain a néha elmondhatatlanul szép érzéseknek, melyek életül jőnek
fel ragyogni, ahogy kell is tudni élni az úttal a remény útjaival.
Köszönöm szépen, hogy vagy nekem, nekünk, akit hívnak az utak életei mentén a szépségek útjain ballagó élő, és, éltető remények.
Gyönyörűen vívod a mindennapokhoz vezető utak harcát oda kinn a messzeségben, s mi ezért végtelenül hálásak vagyunk Neked, és boldogok teérted!
Szeretettel gondolunk Rád, innen Magyarországról kit vitessen a mindenkori remény életül a napok gyönyörű ünnepén!
Gabi és Zoli Kaposvárról)
Drága Zoltán,
Lélegzetelállitóan szép hálaverset irtál Sailornak : mély, szeretetteljes, felemelő.
A legfinomabb lélekszálakból szőtted és köszönettel, melegséggel, nagyrabecsüléssel itattad át. Megfogalmazod benne milyen különleges mély nyomot hagyott a szivedbe,mennyi jót és szépet adott, mit jelentett számodra az évek során tanúsitott lojalitása, szavai, versei, a lélekérintése.
Valóban ő a napvilág “szép nevű reménye”, “Szívnek, papírnak és tollnak ismerője!” valahányszor megjelenik aranyport szór hozzászólásaival az alkotókra, állandóan bíztat, felemel, megértet, méltat.
“szépséges költészeted hervadhatatlan koronája csak ad a maga gyönyörűségeiből.
Minden versével tanit, elgondolkodtat és gyönyörködtet. Lélek(sz)épitő szerepet tölt be.
Mélyen bele tudja magát irni az emberekbe.
Jóságos és bölcs tükör is: ahogy megfogalmaztad :”még a saját verseimet is általad ismertem meg Te kedves jobban.”
Végtelenül megható a záróstrófában megfogalmazott szeretetteljes köszönetnyilvánitásod a jelenlétéért , a figyeleméért, a messzeségen áthatoló együttérzéséért és végtelen szeretetéért.
Amit köszönök hálámul, ki most oly messze
vagy, de szívemet az ezernyi remény illeti
ki érzéseid soraiban
meghitten óh, hányszor,
de hányszor megjelensz, jobbá téve emberi
világom. Mit életül
kapok, aki érted is e szívben reményül, mily
boldog vagyok!
Drága Zoltán, nagyon sokat kaptunk Tőled/Tőletek és én is hálaimát mondok azért mert vagytok és örökmécsként a legszebb, legtisztább és legfelemelőbb érzéseket sugározzátok ránk. Köszönöm!
Körülölelő szeretettel és mély elismeréssel gratulálok gyönyörű versedhez …csodákat kivánok, sok -sok erőt és kitartást.
Napfény
Kedves Zoltán!
Őszinte elismerésem. Minden szavaddal egyetérték, mégis bátorság kell ahhoz, hogy a sok író/költő közül kiemelj egyet. Te ezt megtetted, ráadásul úgy, hogy nem tűnt hízelgésnek. Sailor valóban egyike azoknak, akik ezeket a szép sorokat méltán megérdemlik. Ennyi visszajelzés igazán kijár annak, aki érdek nélkül méltat és emel fel mindenkit. Valóban nagyon kevés ilyen ember van, azért én megemlíteném Napfényt is, akinek minden sora ragyog és simogat. Senkit meg nem bántva, van még néhány kedves alkotótárs, aki időnként figyelmet szentel a közösség egy-egy tagjára, meg hát nem is adatik mindenkinek ilyen ékesszólás, mint Sailornak és Napfénynek, de tény, hogy nagyon sokat számítanak a szavak ahogy – igaz más értelemben – a “hallgatás” is.
Szeretettel gratulálok: Rita 🙂
Kedves Rita,
mivel 15. éve vagyok a Napvilágon, megerősítem, amit Napfény is megfogalmazott: nem bátorság kell egy ilyen vershez, “egy bizonyos személy” kiemeléséhez, hanem hosszú időn át fennálló összetartás, véleménycserék, és az egymás megismeréséből fakadó barátság.
Mivel az eltöltött tizenöt évem miatt van rálátásom, biztosan állíthatom, hogy sailor nemcsak egyike azoknak, akik megérdemlik ezt a kiemelést, hanem olyan hűséges tagja ennek az irodalmi közösségnek, aki már több mint egy évtizede bizonyít. Számos példát hozhatnék fel, de nem teszem, mert nem lenne elég hely hozzá.
Ez a vers nem egyszerű visszajelzés, hanem olyan gesztus, ami ennél jóval többet jelent. Aki hosszú ideje van itt, ismeri a körülményeket, bár kevesen vagyunk a régiek közül.
Ennyit fűzök a bejegyzésedhez, úgy éreztem, ezt el kellett mondanom – mindazok mellett, hogy köszönet illet minden hozzászólót. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Rita,
Köszönöm a rólam szóló véleményedet, megtisztelő,hogy igy gondolod DE ez nem rólunk szól,nem a napvilágról és nem egy alkotótárs kiemeléséről amihez “bátorság kellett” hanem egy szinte 10 éves barátság méltatásáról, arról,hogy Zoltánnak milyen sokat jelentett,hogy Sailor éveken keresztül itt volt neki, véleményezte az alkotásait, segitették egymás költői utját mély nyomot hagyva egymásba. Példaértékű kettejük kapcsolata és úgy érzem több volt ez az alkotás mint visszajelzés ……most először Zoltán versbe öntötte azokat az érzéseket amik eddig csak érezhetőek de kimondatlanok voltak…….szebb ajándékot a nagyrabecsülés kifejezésére nem is találhatott volna, átragyogja a szeretet fénye .
Köszönöm a megértést.
napfény
Kedves Zoltán,
régi tagja vagy a Napvilágnak, mint sailor is, a hosszú évek eltelte után jól látod. Ő az, akinek mindenkihez van szava, értékes gondolatai, belemélyed a művekbe, kifejti és kivetíti elénk, amit bennük talál.
Kiváló közösségi ember, mindig lehetett rá számítani, nemcsak örömeinkben, hanem nehézségeinkben is velünk tartott, folyamatosan figyelemmel kísért és megismert bennünket.
Nagyon örülök, hogy írtál róla, s mivel én is régi “motoros” vagyok itt, átlátom és megerősítem versed tartalmának hitelességét.
Kiemelem, ahogy a költészethez viszonyulsz: látom akaratodat, csendes alázatodat és fejlődésedet, mely az eltelt idő tükrében megmutatkozik.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a baráti gesztusból és hálából született megható, felemelő versedet.
Azt kívánom, hogy a gyógyulás útján haladj, adjon erőt a költészet, valamint közvetlen és közvetett környezeted támogatása. Én is csatlakozom ehhez. Nagyszerű embert ismerhetek személyedben.
Vigyázz magadra, a legjobbakat kívánom Neked és Gabikának! 🙂
Szeretettel: Kankalin