Titkon színésznő akartam lenni, fent
állni a színpadon, lelkesen szerepet
játszani, vidámat, s ha kell komort'.
Akartam lenni orvos is, gyógyítani sebeket,
beteg emberek arcára küldeni reményt,
tovább segíteni az életet. Egyik sem lettem,
mégis az élet porondján állok, s egy
sárga papírlapra írok én, őszülnek a percek
pereg a homok, bús szimfónia küld
édes dallamot. Fájni tud. Szívembe
száz varratot öltött az élet, bár behegedt, nem vérzik
tovább csak megmaradt, mint a sok száz gondolat, mit
kövekbe véstem sok-sok év alatt. Néha visszaálmodom
hogy titkon színésznő akartam lenni, vagy alakítani orvost
a színpadon. Bár a függöny ereszkedik lassan, s én minden
nap, olykor erőmön felül, a saját létemért játszhatom.
32 hozzászólás
Kedves Marietta!
Bennem is hasonló él, csodásan írtad le! na igen. Bár én nem színésznő akartam lenni, de mit sem változtat ez a versed mondanivalóján.
szeretettel-panka
Szia Panka!
Azt gondolom mindannyiunknak voltak titkos álmai . Ma már emlék, és mint a puha takaróba belebújva emlékezni finom.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Az ilyen belső megnyilvánulások a legnehezebbek. Neked nagyon szépre sikerült. Átérzem a mondanivalódat, és kiegészítésként csak annyit fűznék hozzá, hogy néha színésznő vagy, néha orvos, attól függ, hogy a "sárga papírlapra" éppen mit írsz. Jól van ez így, egy tehetséges ember vagy.
Szeretettel:
Millali
Bizony! Bár annyit sikerült megvalósítani, énekeltem a színészet helyett, most ápolok, az orvoslás helyett. Elégedetten, ez fontos! 🙂
A férjem szerint pedig színésznő vagyok sokszor DDD
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:Marietta
🙂 Mindannyian játsszunk az élet színpadán, bár leginkább nem azt, amiről valamikor ábrándoztunk.
Marietta, visszatekintő és számot vető gondolataid nagyon emberiek, hiszen olykor megtesszük, egy-egy mérföldkőhöz érve, vagy éppen csak elmélázva.
Olyan ez, mint a folytatásos film, most ez lett visszapergetve, aztán majd a többi jön…:)
Örömmel olvastalak.
Ölellek.
pipacs 🙂
Azon már többször gondolkodtam, hogy minden ember ha megírná az életét, micsoda regények születnének. Igen nagyot alakít azt gondolom mindenki, egy életúton.
Szeretettel:Marietta
Megint itt vagyok!
Boldog Névnapot!!!!!!!!!!!!!
szeretettel-panka
De jóóó! Csak gyere. Lesz szülinapom is. DDD
A viccet félre téve, nagyon köszönöm! 🙂
Pussz!!!
Kedves Selanne!
Mikor megírtam az értékelést elment a netem, így hát ismét visszatértem. A vers maga az én olvasatomban egy édes-keserű önvallomás. Igazából azt értékeltem benne nagyon, hogy kiadtad egy részedet, rejtett gondolatodat benne. Legalábbis én így éreztem. Szép képeket alkalmaztál és csodaszépen zártad. Egy "életmű" van benne úgy vélem. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Az én álmaim, olyan elérhetetlennek tűntek mindig. Aztán közel kerültem valami olyanhoz, ami kárpótolt. Az idő ha engedné, tanulnék még sokat, mert szeretem tenni. Köszönöm szépen soraidat, Szilvi jól esett.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta !
Sokunkban felmerült a kérdés, eszembe juttattad mi is szerettem volna lenni, ha "nagy leszek".
Bizony néha "álmodunk" !
Nagyon tetszett alkotásod, szeretettel: Susanne
Valóban, szinte kivétel nélkül mindenkinek van gondolata arról, hogy mi leszek ha nagy leszek? 🙂 …aztán vagy sikerül, vagy más területre téved, vagy viszi az élet.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Nem mindig érjük el ´a megálomdottat´
…söt nagyon ritkán!
…és akkor is csak töredéke annak amit megálmodtunk!
Az ´elképzelt´ünneplöbe öltözteti a hétköznapokat…
de azok mégis csak hétköznapok maradnak!
A siker sokszor óriási árat igényel…sokan azt mondják
´nem érte meg´!
…mégis,az emberben ott él a remény…az a bizonyos fény
mely képes egy életen át világítani…mindig talpra állitani!
Szeretettel gratulálöok:sailor
Sazép estét!
Ma napság még kevesebbszer tudjuk megvalósítani munkaköri álmainkat. Ennek isszuk is a levét. Sok diploma lapul a fiókok mélyén, és teljesen más foglalkozást űznek emberek. Kényszer helyzet sok esetben. Örömmel láttalak.
Szeretettel:Selanne
Nagyon tetszik ez a kitárulkozás, ez az önvallomás, kedves Marietta.
"…őszülnek a percek
pereg a homok, bús szimfónia küld
édes dallamot. Fájni tud. Szívembe
száz varratot öltött az élet, bár behegedt, nem vérzik
tovább csak megmaradt, mint a sok száz gondolat, mit
kövekbe véstem sok-sok év alatt."
Itt ülök, s már ki tudja hányadszor olvasom ezeket a sorokat, annyira tetszik!…
Szeretettel! Ida
Örülök, hogy többször is elolvastad a verset. Valljuk csak meg, ezek a sorok amelyeket kiemeltél, a napjaink része, hozzánk tartozik.
Köszönöm!:-)
Szeretettel:Marietta
Színház az élet, s színész benne minden férfi és nő…
Keserédes a versed, mint az élet. A sajátodé, és a miénk is…
Isten éltessen sokáig!
Nagyon örülök neked Irénke, hiszen olyan régen láttalak itt nálam. Köszönöm szépen soraidat!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Nem midig sikerülhet, hogy azok legyünk, amit megálmodunk, vagy szeretnénk, de ha szeretjük azt, amivé lettünk, talán nem is vesztettünk olyan sokat.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Remek gondolatot írtál!:-) Jó közérzettel dolgozni, csak úgy lehetséges ha azt a tevékenységet szeretjük. Köszönöm!
Szeretettel:Selanne
Szia Marietta! 🙂
Az tetszik benned, hogy spontán vagy. Gördülnek belőled a szavak, a gondolatok…
Ez a vers is valószínűleg így született. Aki olvassa, megéli, önmaga lelkébe hullik általa, mert gondolkodtató.
A záró rész a kezdetekkel ötvözve olyan keret, ami ugyan lezár, de a közötte megjelenő tartalom uralkodik.
Egyébként pedig valóban "fájni tud."
Szívesen olvastam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Tudod? Én így írkafirkálok:-))) Örülök, hogy jól érzed itt magad nálam. Meg asztán ez egy klubocska ahol, kikapcsolódunk, írogatunk, olvasgatunk. Gyere ha teheted máskor is, hiszen szeretettel várlak-látlak!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Mindig örömmel olvasom a verseid. Tele vannak érzékletességgel és spontán érzésekkel, kendőzetlen tisztasággal. Egyszerűen szeretem a stílusod 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Most a bőrömből ki tudnék ugrani örömömben, ugyanis olyan frappánsan írtad le azt, ahogyan én verselek.:-) Pontosan! Én úgy tudok csak írni, ha jön és spontán a gondolat. Egyszer csak azon kapom magam kész. Lehet, hogy idővel megrágom, ráalszom egyet, mielőtt felteszem, de egyelőre így érzem magaménak teljességgel.
Örülök, hogy olvasol, még ha anélkül is, hogy írsz. Köszönöm szépen!:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Boldogan, vagy boldogtalanul játszhatsz az élet színpadán.
Szépek a képeid…:)
Puszim…Lyza
Így van Lyzám játszadozunk. Boldogulunk, aztán megboldogulunk. Csak meg ne bolonduljunk. 🙂
Pusz-musz:Marietta
Kedves Marietta!
Talán nincs is olyan kislány, aki titkon ne szeretne színésznő, vagy táncosnő lenni! 🙂 Aztán a megalapozatlan vágyak után jöttek reálisabb álmok, és néha visszanézünk, hol tartunk álmaink megvalósításában.
Szerintem nekünk nőknek a főszerep az életszínpadán az anyaság.
Időnként ugyan más szerepekben is nagyot alakítunk, de ennél fontosabb és pótolhatatlanabb szerepünk nincsen.
Elgondolkodtató a versed, és nagyon szép képekkel ábrázolod az élet múlását. Csak teljenek azok a sárga papírlapok!
Judit
Telnek a lapok, azt hiszem mindannyiunknak, kinek így, kinek úgy. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Rég "kiszúrtam" a versedet, mert olvastatta magát. Úgy siklott rajta a szemem, mint mikor az alvó gyerekeimet figyeltem, úgy istenigazából. Hozzá nem értőként mégis tudatosan érzékelem, hogy a verskezdet gondolataiban felbukkanó vágyak, mint sokszor dédelgetett, meg nem valósult álmaid darabjai törnek újra elő.
… s az élet színpada? Az ám! Az az mérce, mivé is lettünk!
Szeretettel:
Valerie
Szia!
Köszönöm, hogy olvasol, öröm itt, hogy látlak. 🙂 Az élet színpada pedig , na ja mint egy forgó színpad. Néha elakad, aztán tovább-tovább…
Szeretettel: Marietta
Szia Marietta!
Jó kis gördülékeny vers.A végén se köpni se nyelni nem tudtam. Néha már a lét a tét.
Nekem ez jutott eszembe.
Szeretettel: Ági9
Köszönöm Ági!
Elnézést kérek, most fedeztem fel, hogy írtál ide hozzám.
Marietta