Sakk-matt

Lépteim mint sakktáblán a bábuk
lóugrás, vagy királynői, kusza.
Tántorog ide-oda, futásuk
az idővel, érzések garmada.
Lecsendesedve és elfogadva,
vesztes vagy győztes, marad mostoha.
Gyalogként futok, aprózom léptem,
dacolva felsíró álomképpel.
Felhőszárnyon csatázom és mégis
a játszma végén sakk mattot kapok.