A képek a fejekben nem is korcsak,
csak egyenruhások, amit a borszag
beborít, lápért lobbizik a kócsag
mindig is, mindenki azt akar: jót csak,
a csendből kivájni egy talpalatnyit,
unott már rühes bőrön a kardigán,
valami új kell, valamit vinni át
vízen, míg avitt a szem, de szív kinyit,
szeretni féltőn, óvatag, még rabot
tár a fény a térben, agg vággyal etet
a lélek, vezesse jövő, ne a bot,
koldus itt tömérdek, ki szedett-vedett,
a holnap hagyjon el érmedarabot!
Kalappal játszik a sansz, mint kisgyerek.
8 hozzászólás
Kedves Andrea
Nagyon választékosan írsz.Még többször el kell olvasnom azt hiszem.De mindenképpen boldog névnapot! Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm a köszöntőt, a verset pedig ízlelgesd, ha módodban áll.
A.
És hogy lesz e esély, azt ki tudja,
mi egyiknek mámor, az másnak "bukta".
"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni",
s a tűz körül embernek maradni.
Kedves Andrea!
Megfogtak a soraid, egészen átszellemülve olvastam. Szép ajándék ez nekünk, tőled, névnapod alkalmából.
Isten éltessen!
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Örülök, hogy hozzászólásoddal feldobtad ezt a nem épp vidám verset.
A névnapi ajándékot remélem szívesen fogadja a Napvilág! 🙂
Köszönöm itt léted.
A.
Sansznak mindig lennie kell, bármily is az élet!
Nagyszerű szonett,mint mindig!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Boldog névnapot kívánok!
Kedves Fél-X!
Sansz az van, ahogy labilitás is. Megcifrázza a sorsot. 🙂
A,
Kedves Andrea!
Az már igaz, hogy nem éppen vidám a szonetted, tehát "szép" jelzőt nem alkalmazhatok rá, azonban azt, hogy ez is remek, mint minden versed, az igaz.
S költőknek-íróknak az a dolga, hogy az árnyoldalat is papírra vesse.
Gratulálok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A "szép" jelzőt én se használnám, ez inkább érdekesre sikerült. Órülök, hogy a Te figyelmedet is felkeltette.
A.