Sárga nap,
s könny fakad.
Szép az est,
de test remeg,
szélcsendben,
viharban,
kínok közt nyugodtan.
Aludtam,s szememet lecsuktam
Éreztem, fékeztem ,
éppen hogy léteztem.
Kérdeztem hol fekszem,
válaszul szenvedtem.
Kémkedve lépkedtem,
sátrak közt ébredtem.
Félelmem kérelmem.
Égváró létemben.
2 hozzászólás
Drága Ati!
Versed csupa E-s csobogás, és egy nyugtalan éjszaka képeit sodorta elém!Nagyon szép ez a versed is, és különleges!
Szeretettel ölel:Kriszti
Egyetérek Krisztinával… az első két sor kivételével minden sorban emelkedett E betűk sokasága található és ettől olyan egészséges… bár a "rossz éj…intő jel lehet"
Tetszett.