Sárkány lelkem,
Égbe szállna,
Lángol bennem,
Szabadság vágya.
Elrepülne,
A világból,
Innen messze,
Magamtól távol.
Édenkertbe,
Haza járna,
Minden este,
Nyugodt az álma.
Elmerülne,
A magányba,
Csendes űrbe,
Csak magába.
Néha-néha,
Táncra perdül,
Lőn a léha,
Az élet pezsdül.
Édenkertbe,
Barangolva,
Elmerengve,
A nyugalomba.
Sárkány lelkem,
Szárnyra kapna,
Tőlem messze,
Vándorolna.
Édenkertből,
Édenkertbe,
Emberekből,
Emberekbe.
Visszatérne,
Hozzám járna,
Bennem élne,
Csak néha szállna.
2 hozzászólás
Kdves József!
Tetszett a versed témája, a formája, a ritmusa, és az összecsengő sorvégek.
Gratulálok.
Kedves Kata!
Örülök hogy tetszett versem(dalom). A belsőmet tükrözi eme írás.
Köszönöm hogy olvastál.
Áldás!
Regős