Csapzottan állt
előttem.
Már nagyon várt…
Megjöttem
végre.
Fejet rázott,
elszaladt…
…csak az ázott
szag maradt
velem.
…majd, visszatért!
„Jó kutya!”
… sáros zsemlét
tett oda
nekem…
Láttam, reggel
ásta el.
Most nekem kí-
nálta fel…
De jó!
5 hozzászólás
Így lehetett. Minden passzol! Ritmusosan lélegzik a vers. Ahogy olvasom, minden jelen van: az vízcseppek, a kutya, a sáros ajándék…
Játékos. Nagyon életszerű!
Talán a 3. versszak 3. sorban hiányzik egy szótag. Az összes többiben ott 4 van – kicsit kizökkentett a ritmusból az a 3 (persze, tudom, Te erre nem sokat adsz /nem ettől vers a vers/, csak észrevételeztem; kicsit zavart).
Egy jelző: szép, pép, rongy, csúf?
Ah, mindegy… így a jó.
Ismét sikerült valami jót összehoznod! Valamit, ami itt igazán csak Neked megy! Gratulálok:
Kuvik
Nagyon kedves vers!
Jól esett elolvasni, valami megmagyarázhatatlan okból mosolyogtam kicsit. Azt hiszem akinek van/volt kutyája az ismeri ezt az érzést igazán.
Köszönöm az élményt, nagyon tetszett!
Szeretettel: A.
Nagyon, nagyon, nagyon tetszik! Láttam magam előtt a kutyust, szájában a zsemlével… Rögtön a sajátomra gondoltam, ő is szokott ilyesmiket elkövetni:)
A lényeg: mosolyogtam végig, a ritmus is remek, nem akadtam meg egy pillanatra sem, miközben olvastam.
Gratulálok!
üdv: banyamacs
Sziasztok!
Örülök, hogy tetszett! :))) ( A kutya miatt van! )
Kedves Kuvik! Amikor olvastam a hozzászólásod, egyből kijavítottam a “döccenőt”, teljesen igazad volt! Köszi.
Minden jót mindenkinek!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Kellemes kis vers.Jó volt olvasni.
Üdv: Ági