Mint mikor felhő takarja el a napot,
S a szürke ég alatt, mint kőszikla vagyok
Magamban, magányosan, dacolva éggel,
Földdel, gondokkal, vágyakkal, szürkeséggel,
S lábaim előtt egy vak tavon, feketén
Siklanak lomha bús hullámok tetején
Szótlan vadkacsái a lúdbőrző tónak,
És visszhangja van minden magányos szónak…
—
És mint mikor a nap aranysugarai
Ütnek lyukat átok-felhőn, és dalai
Szólnak vidáman szálló madárrajoknak.
És mélykék hullám csapódik zöld partoknak,
És ahogy szellő fújja tova a habot
Minden apró cseppben ott látom a napot.
És a nap szemében egy másik világot:
Eget, földet, vágyakat… és boldogságot.
8 hozzászólás
Szia!
Tetszik versed üzenete. Kicsit soknak találom azonban a ragrímeket. Néha kikerülhetetlen, tudom.
Kedves Arnodre!
Engem lenyűgözött, főleg az a gondolat, emly hinni sejteti, hogy hihető még az érzés: BOLDOGSÁG.
Gratulálok.
Tami
emly helyett helyesbítenem muszáj: "mely".
Bocs! :-)))
Nekem tetszik, a ragrímek ellenére is. A két állapot szembeállítása: szürkeség – napfény. Mert másként látjuk a világot a sötétségben és másként a napsütésben. Gratulálok: Colhicum
Kedves Arnodre!
Szeretem az efféle verseket, melyek szabályos rímképlettel rendelkeznek, és minden szó pontosan a helyén van… Gyönyörű. Átlátható, és végtelenül tiszta.
Számomra az sem von le az értékéből, hogy a rímek többnyire ragrímek. A későbbiekben ha nagyobb hangsúlyt fektetsz erre is, még sokkal szebbeket fogsz alkotni, habár ezt a verset felül múlni, azt gondolom nem lesz egyszerű feladat.
Gratulálok hozzá, és nagyon sok sikert, sok hasonlóan szép verset kívánok Neked!
Szeretettel: A.
Köszönöm mindenkinek!
Őszinte leszek, eszembe se jutott, hogy figyeljek a rímekre… ha nem mondjátok sztem fel se tűnik, hogy ennyi ragrím van benne… azt hiszem ezt hívják figyelmetlenségnek… :/ egy szóval köszönöm a segítséget és hogy ennek ellenére is tetszett! 🙂
üdv
Arnodre
Kedves Arnodre!
Újabb remek vers tőled! Nekem semmi bajom a ragrímekkel, főleg, ha nem csak az utolsó szótag egyezik, hanem az előtte levő(k) is összecsengenek. Nekem más gondom van: nem találom a folytatást arra, hogy "mint mikor…" Nos, mi is van akkor?:) Akkor látod meg a napot? Az tiszta sor, hogy az utolsó versszak a reményről, a boldogság lehetőségéről szól az előző három borúlátása után…
Üdv: Borostyán
Szia Arnodre!
Hát itt van, amiről beszélek! A fórumos válaszod után idejöttem és ezt a versedet olvastam rögtön! A címe miatt, nem véletlen:)!
De szép ez a versed! Szépek a képei, a gondolatvilága, érthető, dallama nem törik meg…
Engedtessék meg nekem, de én SZERETEM EZEKET A RÍMEKET!!!
Szeretettel: Falevél