Megittam már Dianás
sósborszeszem javát,
mégis száraz a torkom,
azt a rézangyalát!
Megeszem a kalapom,
azon melegében,
savanyúságot enni
kalaphoz nem szégyen!
Csalamádét veszek én,
húsz dekát belőle,
s fancsali képet vágok
tőle már előre…
Ecetes az uborka,
két pofára eszem,
rágok hozzá kis chilit.
mert én így szeretem.
Meglátlak a küszöbön,
máris rád mosolygok,
hozzád savanyú képet
látod, nem vághatok!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Versed olyan egyszerű, mint a nagyszerű.
Be mindenről jó verset tudsz írni.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm az értékelést, Kata!
Bizony, én ezt egy könnyed, kis humoros versnek szántam, de azért a mondanivalója komoly. Akit az ember szeret, annak láttán még akkor is mosolyra fakad, ha ecetet ivott éppen. 🙂
Üdvözlettel: alberth