ha arcomon fájó könny pereg…
Vigasztalj, ha fáj nagyon
hogy enyhüljön a fájdalom…
Hazudj, ha érzed bántana
az őszinte szavak igaza…
Nevess, hogy tudjam jobb lehet,
hogy boldogabb lett az életed
Beszélj, hogy megtörd csendemet
és mondd ki amit nem lehet…
Segíts, hogy elviselhessem
hogy nélküled telik életem!…
4 hozzászólás
Kedves Dreaming!
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
Helen Keller idézete
üdv. Toni
Szép (és valószínű igaz is)
Köszönöm!
Az utolsó két sorig szívfájdító egélykiáltás, de utána már minen hiába… Én legalább is úgy érzem.
Én arra biztatlak, hogy ne temetkezz a fájó elmúlt időkbe. Mindig van remény, s én kívánom, hogy reményeid valóra váljanak!
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Már írtam valahol: nem időrendben teszem fel a verseket – ezt sem most írtam, és az is lehet, picit mást sugall, mint ami valójában lenni akart…
Mert ami nálam elejétől szerelem, az nála (legalábbis a kimondott szavak szerint – bár a viselkedése mást mutat) csak nagyon szoros barátság…
De köszönöm.