Fáradt lábbal aszfaltot koptató
léptek zaja. Libbenő függönyök
mögötti suttogás. Az ott lakó
hamuszín jelen. (Ám a sok kölyök
gondtalan vidul.) Már halványsárga
fény csorog szürkülő horizonton.
Sötétül az utca sivársága.
Nincs senki, aki segít a gondon.
Ábrándok veszve, hamuszín jelen.
A megváltás még messze van nagyon.
A szél vitorlát bont nagy hirtelen.
Elfújja könnyem, és én csak hagyom…
Csak ennyi lenne? Hol a végtelen?
Uram, segíts hitetlenségemen!
Segíts hitetlenségemen
By Klára
23 hozzászólás
Akár fohásznak is felfogható. Mély gondolatisága töprengésre késztet…
Jó vers, és szép is, kedves Klári.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, igen, amolyan imádságnak szántam. Köszönöm a véleményed:)))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Nem semmi kis fohász. Gratulálok hozzá!
Ági
Köszönöm Ági:))))
Üdv: Klári
Suttogás, hamuszín, szürkület… ezek bizony a félelem, a kilátástalanság, és a félelem jellemzői. Amikor elvesznek a fények, pedig ott vannak…
Valóban meg kell ráznunk ilyenkor magunkat, hiszen nem lehet ennyi, és azt látom, hogy ezt Te is tudod, kedves Klára. 🙂
Olyan a versed, mintha csak megerősítésként hangosan kimondtad volna amit el szeretnél magadtól taszítani, hogy kiléphess a fényre, a színes világba.
Tetszik.
pipacs 🙂
Kedves Klára!
…kopogó léptek – …hamuszín jelen – …libbenő függönyök – …szürkülő horizont, mindez olyan lemondó, ahogyan magad is kifejezted: "Nincs senki, aki segít a gondon." Talán némi vigaszt dereng az utolsó fohászod!
Nagyon lemondó, szomorú gondolatok. Biztosan nagy gondok közt vergődsz, és szeretnél abból kilábalni… Talán így van?
A hited sose veszítsd el, mindig bizakodjál. Kívánom, hogy emelkedj ki abból a mélyből, amiben most benne lehetsz.
Szeretettel: Kata
Kedves Klára!
Mindig nagyra értékeltem azt, ha valaki nyíltan bevallja kételyét, hitetlenségét, s főleg, ha ilyen remek formában teszi, amiben keveredik a minimálfíling a szép költői képekkel.
Üdv: Cal
Kedves
pirospipacs, valóban van az ember néha úgy, hogy megerősítést kell kapnia arról, vajon jó úton jár-e. A kételyek is arra valók, hogy hitben megerősödve kerüljön ki belőlük. Köszönöm, hogy nálam jártál:))
Kata, kedves tőled, hogy aggódsz értem, de alapjában véve jól vagyok, az alaptermészetem pedig bizakodó. Köszönöm szépen szavaidat:))
Cal, mindig nagyra értékelem az értékelésedet, köszönöm:))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Ez nagyon nagyon szép, nem is tudom, hogy mit is írjak róla. Megláttam azt a csodát míg olvastam amiről írtál…. akár egy ima Istenhez. Vagy magukhoz az emberekhez? Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka, köszönöm látogatásod és kedves szavaidat.
Üdv: Klári
Vannak ilyen pillanatok, percek. Az ember fohászkodik, de hiába. Aztán máskor, váratlanul, meglepetésszerűen megtörténik a csoda, és a hamuszín jelen átváltozok valami mássá, amit leírni nem lehet, mert csak belül jelentkezik. De amikor jelentkezik és kinézel az autó ablakán, hirtelen már más világot látsz, próbálod visszatartani, de szép lassan tovatűnik. Üdvözlettel: én
Kedves Bödön, teljesen igazad van. Pontosan ezt akartam elmondani. Azzal kiegészítve, hogy a csoda elsősorban az imádság hatására érkezik – bár sokszor ima nélkül is kapunk elképesztő csodákat. Aztán amíg tart a bűvölete, közel maradunk az Úrhoz, és amikor megszűnik, lassan távolodunk. Ilyenkor kell így imádkoznunk: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. (Mk 9,24)
Üdv: Klári
Való igaz, hinni mindig kell!!!
Néha van, hogy elbizonytalanodik az ember, de hite és akarata nem hagyhatja el!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti, igazán nagyon örülök a látogatásodnak:)))
Szeretettel: Klári
Szia Klára! 🙂
Ugyan nem jelezted nyilvánosan, de ez bizony shakespeare-i szonettnek készült csodácska (asszem). 🙂
Imádtam! 🙂
Van megjegyzésem is ezzel kapcsolatban. Ugyan a 10-es szótagszám néhol megengedett lazításként, de itt is a 11-es dominál.
A felvezetés nagyon jó, tartalmilag tarol, viszont a központozással lehetett volna még emelni az összhatáson. A címet rövidebbre és ütősebbre alakítottam volna, de ez az én elvetemült és agyament meglátásom csak. :)))
Ha ki szeretnél teljesedni, akkor jambikusan lesz még mit alakítanod. A kétsoros zárás úgy ütött bennem, ahogy kell, tehát jól sikerült. Költői kérdésed ellenére ott a bizonytalan válasz és a segélykérés.
Imádtam e szonettet, kerek egész, ráadásul épp olyan, ami elindíthat Téged a magaslatokig. :)))
Örültem minden sorodnak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hát még én hogy örültem minden sorodnak:))) Valóban shakespear-i szonettnek szántam, de annak sok kelléke hiányzik belőle, mint ahogyan azt le is írod. Legközelebb majd igyekszem betartani a szótagszámot, meg a jambikus lejtést, és akkor aztán… fel a magaslatokig:)))) Köszönöm szépen, Kankalin!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Nem először olvasom versedet. Most érett meg bennem a gondolat, hogy írjak is hozzá. Kell a kétkedés, bizony, különben sose jutna előbbre az ember. Ez saját tapasztalat, de hiszem is. Én is tele vagyok kérdésekkel, nem vagyok megtántoríthatatlan. Emberből vagyok. De a vágy felemel. És az olyan jó, még ha kockázatos is olykor-olykor. A "hamuszín " jelent az ember hite színezi, ez biztos.
Jó vers, elgondolkoztató. Gratulálok.
Üdv,
A.
Köszönöm a szavaidat, kedves Andrea. Teljes mértékben egyetértek veled:)))
Üdv: Klári
Különösen az utolsó két sor
kérdései,kérései nyitottak bennem
ajtót…
a lét értelme,célja…
Gratulálok!
Üd:.Sailor
Néha fel kell tennünk magunknak ezeket a kérdéseket, s akkor jó, ha eljutunk ezáltal oda, ahol a választ is megkapjuk:)))
Köszönettel: Klári
…megérdemled a tetszésátlag
legnagyobb értékét!
Üdv:sailor
Kedves Klára!
Sokszor éreztem már magam is így, de mindig meg kell találnunk a fényt. Nagyon szép vers. Gratulálok!
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Igazat adok neked. Valóban rá kell találnunk az élet értelmére, ami a világosság. Gratulációdat köszönöm szépen!:)
Üdv: Klári