kupolás termem csupasz
falai között, tekintetem
freskót rajzol
a steril mennyezetre.
De a falnak sincs füle,
visszapattannak
a fogaim közt őrölt
imaszemek.
Hova legyek?
Felrajzolnám magam az égre,
de még akkor sem venne észre
senki sem, mert leszegett fejjel
bandukol az úton minden ember,
s ha a földön lent hangya lennék,
tekintetet csábítana újból az ég.
22 hozzászólás
Szia!
Az egyik legjobb versed szerintem, és nagyon mély gondolatokat hordoznak soraid. Amit kiemelnék, mert az én világomban valami csodálatos kép. "a fogaim között őrölt imaszemek" ez nagyon tetszik. Természetesen összességében a versed! Szép alkotás! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen, Marietta.
Kedves Csaba!
Nagyon szépen fogalmaztad meg gondolataidat! Először a második versszakot észre sem vettem, hogy létezik. De önmagában az első szakasz is tetszett. Így végigolvasva pedig teljesen lenyűgözött. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm, Zsóka! Bár a két versszak ugyanazzal az érzéssel, témával foglalkozik, a magánnyal, a mellőzöttséggel, mégis más a hangulata, stílusa kicsit. Ezért választottam így szét formailag is.
Ahogy olvastam versedet, teljesen beleéltem magam és elvesztettem időérzékemet. Elképzeltem minden apró részletet a a kupolás teremtől a földön szorgoskodó hangyáig, és bár a versed hangulata nem épp kedélyes, én mégis jól éreztem magam olvasása közben, mert hogy olvashattam egy ilyen remek verset.
üdvözlettel: bandrás
Köszönöm, bandrás! :)) Remélem, lesz még hasonló katarzisban részed. 🙂
Kedves Csaba!
Meghajolok a versed előtt. Úgy kerek, ahogy van. Nekem minden átjött.
Gratulálok!
A.
Köszönöm, Andrea, örülök, hogy tetszett!
Csaba, ez egy nagyon jó vers. Lehengerlően ábrázolod a "láthatatlanság" érzését. Amit véleményem szerint csak hiszünk, mert mindenképp hagyunk "nyomokat" ebben a világban…
Formailag is nagyon érdekes alkotás.
Ha nem baj, tennék néhány "kritikai" megjegyzést: szerintem az első versszakban elég lenne a Falnak nincs füle megállapítás. A tekintetemet nagybetűvel írnám. a lent után pedig vesszőt tennék. A címmel "maszek" bajom van. Elolvastán azonnal a Halász Juditos: Selát, sehall Dömötör jut az eszembe, de az is lehet, hogy csak nekem….
Köszönöm véleményedet, kedves szusi!!!
A "falnak is füle van" mondatot helyettesítettem az ellentétével, ezért az "is" helyett a "sincs", de igazad van, a te verziód talán jobban illik ide.
Tekintetem – talán tényleg be kellett volna fejezni előtte a mondatot, és újat kezdve nagy betűvel írni. Vagy kiemelésre, megszemélyesítésre gondolsz? 🙂
Ott a végén talán tényleg elbírt volna egy vesszőt még, de akkor nem a "lent" után, hanem esetleg előtte.
Nem csodálkozom, hogy a Halász Judit féle Dömötörre asszociálnak sokan, jómagam is így jutottam ide. 😀 Ez a "Sehall, selát Dömötör" annyira megragadt bennem gyerekkorom óta, hogy, a Dömötört elhagyva, időnként jelzőként is használom, ha épp egy értetlen, szórakozott, stb. illető jellemzésére kerül sor. 😀
Igazából, én két külön mondatnak érzem:
Elsuttogott szavak üvöltenek
kupolás termem csupasz
falai között. Tekintetem
freskót rajzol
a steril mennyezetre.
Egy mondatnak nem is nagyon lehet elolvasni….
Jájjjj, én is az „lent” előtt-öt akartam írni a vessző helyének, csak sikerült elrontanom.
Oda kívánkozik nagyon. Meg is áll az ember az olvasásban, értelemszerűen.
Mindenképpen megálltam arrafelé, először a „lent” előtt, aztán utána és csak ezután próbáltam értelmezni. Jobb lenne, ha előre lehetne tudni, hol álljak meg.
Értem én a „Dömötör” magyarázatodat, de ez a vers „megérdemelné”, hogy a címénél ne erre asszociáljanak. Én is így voltam. Elolvastam a címet, mondom: na, lássuk!
Erre….., egész mást láttam!
Igazából legelőször egy olyan egyszerű címe lett volna, mint Magány, vagy később a Mellőzve… de hosszas megfontolás után döntöttem mégis emellett a "Dömötörösnél". 🙂
Vitatkozom veled. A címről nekem is Weöres Sándor nevezetes Sehallselát Dömötörje ugrott be. Nem tudom, mi indokolja, hogy nem helyesen írod, (Se hall, se lát) ha már nem fogadod el Weöres verzióját. (Sehallselát.)
A „De” szócska szerintem sem kell.
Egyébként tetszik a munkád.
Gratulálok. a
antonius, van egy Halász Judit énekelte szövegverzió is. Igazából ez "népszerűsödött".
Az átkozott fixa ideám az oka, miszerint, néha azt gondolom, hogy egy irodalmi portálon írogatunk, s nem a fonóban danolászunk. 🙂
Van azért alaposan költészet Halász Judit dalaiban is!! Vagy akár az Eddáéban, vagy Ákoséban, vagy a Quimby zenekaréban, stb. A művészetek gyakran találkoznak: irodalom, költészet, festészet, színház, filmművészet, stb.
Nagyon tetszik! Van benne igazság,sokszor okkal vagy ok nélkül nem veszünk észre bizonyos dolgokat! Legyen az pozitív vagy negatív töltetű,élő vagy élettelen….
Köszönöm a hozzászólásokat!
Szia! Érdekes ez a fenn-lenn dolog, amely szerint bárhol is állsz, átnéznek rajtad, de sajnos igaz is.
Hanga
Köszönöm, kedves Hanga!
Szia!
Igazán remek vers. Szerintem remek a cím, még akkor is, ha először másra asszociál az ember, de ettől meg el kell tudni vonatkoztatni.
Viszont annyit hozzáfűznék, hogy nincs senki, aki ennyire láthatatlan lenne, hiába érzi úgy néha az ember, akkor sem. 🙂
Köszönöm, Miléna, mert ha nem is pozitív értelemben, de legalább negatív értelemben biztos észreveszik előbb-utóbb. 😀