Egy éjféli kábulat ejt ma éjjel fogollyá,
Míg poharak peremére rajzolt rúzsfoltokkal
Iszom a meg nem írt és ki nem mondott, komollyá
Letisztult szavaidat. És mi lesz a gondokkal?
Semmi.
Ennyi.
Merni
Szeretnék.
Ehetnék
Répát – mogyorót – retket.
Ehelyett
Tékozlom a meg nem tett tettet.
9 hozzászólás
Szóval, Emil csak dumált?
Nagyon ötletes, amit, és ahogyan – röviden – leírtál!
Ne törődj Emillel, ha így van, mert nem érdemel meg Téged!
szusi, Kata, köszönöm az olvasást 🙂
Egy előszilveszteri, koccintgatós este után röppent ez ki belőlem. Nem törődök vele, legalábbis tudatosan. A tudatalatti meg kiszámíthatatlan 🙂
Hanga
Bizony mennyire tékozlunk,olykor,csak úgy unalmunkaban is. Nagyszerű összegezése tanniakarásunk képtelenságánek.Mint miindig nagyon tetszett a versed !
szió Hanga!
Milyen érdekes, hogy egy-egy ilyen "átmulatott" éjszaka "átgondolkodásba" csap át…
Vágyak, tettek, gondok…
Nem "sem"mi!
ölel
leslie
gyogyo, köszönöm, hogy benéztél hozzám, örülök a véleményednek!
leslie, drága barátom, én ilyen gondolkodós tipusú "részeg" vagyok, persze csak mértékkel 🙂
Hanga
Szia Hanga, nagyon megfogtad a lényegét az efféle érzésnek. Nagyon tetszett, gratulálok!
Gy.
Érthető, semmi fölösleges sejtetés, komoly, életszagú, és frappáns a lezárása.
További sikeres alkotást!
Gyömbér, AmigoH, örülök, hogy tetszett a "mulatós" hangulatban íródott versem 🙂
Hanga