The Kinslayernek (Daninak), aki ihletet adott, bízott bennem, és pár nap alatt rengeteg szeretet kaptam Tőle. Nagyon köszönök mindent Neked!
Valami benn nem hagy nyugodni.
Kíváncsi vagyok, hogy ki lehetsz,
Milyen vagy akkor, mikor nevetsz?
Nem ismerlek, hozzád húz mégis
Minden: a föld, vele az ég is,
A Nap, a Hold, és minden, mi él,
A hajnal, az est, a forró dél.
Ha nem beszélünk, hiányod mar,
A búbánat mindent eltakar.
Ki vagy nekem? Semmi és minden:
Semmi, mi volt, minden, mit hittem.
12 hozzászólás
Én köszönöm, gyönyörű!
🙂
Nekem többet kell!
Nah jó, nagyon szép, és a szívedből írtad, és csakis nekem, és jók a rímek. Tetszik. Mert Te írtad – és mert hozzám szól!
🙂
hát az biztos, hogy a szívemből jött. 🙂 És Neked… 🙂
Ha szabad most kívülállóként beleszólnom: az utolsó kést sor az “nagyon ott van”. Nekem is tetszik.
Ugye? Nekem is az tetszik a legjobban. Mikor először elolvastam, utána egész nap azt mondogattam magamban! 🙂
Gyönyörű!
Hát igen, az az utolsó két sor.
Na jó,
nem csak az
a többi is jó.
Pont a kívülállók véleménye az, aminek igazán örülök, mert az azt jelenti, hogy olyan emberben is felébresztett valamit a vers, aki valójában nem ismer 🙂
Egyébként az utolsó két sor később került oda, a vers két részben született, az egyik vasárnap éjszaka, a másik része hétfő este, ha jól emlékszem… 🙂
Szia! Ez tetszik, a rímek egyáltalán nem erőltetettek, és szépek a második versszak természeti képei. Ráadásul én is kedvelem Kinit. 🙂
Üdv, Poppy
Hát, Danim megihletett 🙂
Gyönyörű vers. Nem is lehetz mást mondani rá. Még több ilyen verset várok tőled, nagyon szépen írsz 🙂
üdvözlettel,
🙂 nagyon köszönöm! összesen 60 valahány versem van, de nem mindegyiket pakoltam fel, sőt… 🙂 majd ha érdekel, küldök még. 🙂
kösszi!