Önző semmi jár velem –
ő rebben át színtelen,
ő suhan át újra s vissza
megtépázott lelkemen.
S miközben dús köd temet,
ő szólít csak engemet,
soha-arca felém fordul,
semmi-szája rám nevet.
Nem őt hívtam noha én
születésem éjjelén.
Arcot, lelket, szót és tettet –
s végül Semmi lett enyém.
Lusta summa leng körül;
földhöz csap, majd feltörül.
Árva lelkem remeg bennem,
nincs-szavának nem örül.
Honnan jött e sehol nincs,
semerre tart, lélek-kincs-
fosztogató ragadozó,
kinek foga, körme sincs?
Hűs szellőként lengedez,
fölkutat és felfedez.
Légmedúza – reám húzza
űrbelét, s bekebelez.
S hogyha majd a semmi rejt,
sehol-testén ott felejt,
egy leszek csak én is benne –
egyetlenegy semmi-sejt.
Azt szeretném hallani,
volt-e egyszer val(l)ami
a nagy Semmi – sehol senki.
Ki fog erről vallani?
Úgy van, hogy nincs, mégse fél;
lélekhárfádon zenél,
s valaha volt valamikből
épült testén ingyen él.
Ahol épp nincs, ott érzed,
ahol áll, ott nem nézed.
Azt hitted, csak te gondoltad?
Ő előbb gondolt téged.
Hogy képes így nem lenni,
s engem kis sejtté tenni,
pici apró téglájává,
s nincs-habarccsal felkenni?
Ahogy jött, úgy elszelez,
múltat-jövőt elfelez;
soha-útján tovaillan,
nincs-nyomában semmi-nesz.
Egyszer elvisz engem is
sehová e semmi kis
nem létező, van-ra vadász,
senki-házi rebellis.
De addig is jót mulat
fölöttem a bölcs tudat:
magamból indultam ki, ám
minden jel arra → mutat.
6 hozzászólás
Kedves Laca!
Irigylésre méltó, ahogy ezt a pokolian nehéz verselést műveled, no és az, hogy a semmiről ennyit lehet írni. Van benne komolyság, szellemesség is, igaz nekem picit túlírt, de olvastam, arra vártam, mit lehet még ebből kihozni, de csak a verselése sodort, mintha ráálltál volna egy sínre és nincs megállás.
Igen, ezek a duplán kötött formák nagyon beszűkítik, behatárolják a szavakat, a rímeket is.
nekem inkább az első kettő versszak tetszett igazán – az újdonság varázsa miatt? – függetlenül attól, hogy a ködöt nem dússá, hanem bússá tenném, és a noha szócskát nem tartom ott helyesnek, noha viszi a ritmust. A noha nem azt jelenti, hogy ám? de?
Noha elég sok kifogást írtam, de azért nagyra értékelem munkád, a technikát, és azt a töretlen lelkesedést, amivel a régi elfeledett versformákat igyekszel feltámasztani szinte a semmiből. 🙂
gratulál: Grey
Kedves Grey!
Örülök, hogy jártál nálam. Tudom, hosszú a vers, mondhatni bőbeszédű, s emiatt többen egyszerűen sarkon fordulnak, hozzá sem kezdenek. De azt is tudom, hogy veled ez nem fordul elő, ha egyszer benyitottál, végig is mész a szobán.
A "noha" szó az említett sorban a "jóllehet", a "holott", a "habár", az "ámbár", stb szavak azonos értelmű minőségében lett beépítve. Mint ahogyan magad is helyesen alkalmazod hozzászólásodban, s egyik mondatod sem hangozna helyesen a "de", vagy az "ám" szócskával. Ez nálad is ösztönösen helyes.
Köszönöm olvasásodat, s építő hozzászólásodat, örülök, hogy itt vagy közöttünk.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Hű, de szellemes Sas! Le lehet venni a lábamról egy ilyen verssel, ami vers, rímel, ritmusa van és mond valamit. Bocsánat, nem mond "semmit", s így mond valamit! Tetszett: én
Kedves Bödön!
Egy korábbi beszélgetés során az egyik barátom arra jutott, hogy a semmi az tulajdonképpen a minden, és végül minden létező, ami van, egyszer újra a semmié lesz. Ez vitt el erre a rossz útra; rosszalkodtam egy kicsit. Ezt a verset csak félig kell komolyan venni, azért is a humor kategóriába soroltam.
Örülök, hogy tetszett, s köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Ritmusos, rímes, humoros! Nekem bejött! Gratulálok! 🙂 Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Köszönöm kedves szavaidat, örülök, hogy bejött. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂