A falevelek az égben laknak,
a messzi kéket a földre lehúzzák,
fűre csorgatják a végtelent.
Mind ugyanazt zizegi
– azt, amit én nem értek.
Szétfeszítik ablakszárnyaimat,
szellő hátán átlebegnek rajtam,
parkettámra hullnak, és zajos
haldoklással ott zizegnek tovább.
Most egészen olyanok, mint az emberek:
mások hangjait meg se’ hallják,
okuk, joguk, igazuk csak nekik lehet!
Csalódottan nézem őket,
ahogy gyűlnek a padlón, egyre többen,
szemernyi belátás nélkül.
Mennyi levél… de semmi üzenet.
Fáradtan kisétálok, majd vissza;
a levelek elhallgatnak, de már késő –
kezemben seprű és lapát.
9 hozzászólás
Kedves Laca! Tetszik a versed. Ránk kényszerített helyzetek, üres szavak. "de semmi üzenet".
Egy szót érzek kicsit nem idevalónak: a hulló levelekhez a csorgatják szó valahogy nem illik. Inkább: hullatják. A mind után meg egyes számban kellene az ige.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Örülök az észrevételeidnek, és köszönöm a figyelmedet. A "zizegik"-et a javaslatod szerint "zizegi"-re faragom; köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmemet. A "csorgatják" azonban, azt hiszem, marad, mert az ég végtelen kékjének alácsorgását értem alatta; a "hullatják" bennem inkább a levelekre asszociál. És a versben, kevéssel odébb, egyébként is szerepel már a "hullnak" szó. Ami helyett én "hullanak"-ot szerettem volna, de azt a helyesírás-ellenőrzés aláhúzta. Viszont ezt a verset mai nyelvezettel, naplóbejegyzésszerűen akartam rögzíteni, és ha a mai szabályok értelmében a hullanak nem helyes, hát legyen hullnak.
Kicsit eltértem. De szeretném elmondani, hogy örülök, amiért foglalkoztál a versemmel, és örülök az építő javaslataidnak. Számítok rá a jövőben is. Köszönöm szépen!
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laci!
Van ebben üzenet, köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm, hogy vetted.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Amikor elsőre etetted meg velem, nem laktam jól vele,
de ha mondhatom ez csupa íz.
Hihetetlenkedve rázom a fejem,
hogy milyen egyszerűnek mutatod be a vers írását.
Örömmel olvastalak.
Nekem is szétfeszült az ablakszárnyam.
Kedves Andi!
Nem merek sokat írni, ragozni, "puncsolni". 🙂
De nagyon-nagyon köszönöm. Örömmel láttalak.
Üdv: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Az is üzenet, ha nincs üzenet. Ez viszont nem mondható el a versedről, mert komoly üzenete van.
Az első kép nagyon megfogott, onnan egy ideig nem is léptem tovább, mert jó volt lebegni vele.
Kellett ez ahhoz, hogy hatásosabb legyen a folytatás, amit az emberi gyarlóságra építettél.
Nagyon megrázó a zárásod, ahogy kisöpröd a negatív hatásokat.
Azt üzenem neked, hogy igazad van. Vannak helyzetek, amikor ezt kell tenni.
Csodálom az írásaidat, mert olyan világot mutatsz meg, amiben magunk is élünk, mégse látjuk.
Úgy mutatod meg, hogy magad is a határaidon kívülre kerülsz, és onnan szemléled magad.
Értékes vers, örömmel olvastam, bár nem csupa öröm, ami benne található.
Jelentem: jöttem, láttam, gondolkodtam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hozzászólásaid mindig mély hálára köteleznek, többször, több helyen mondtam már el, hogy miért. Nagyon hasznosnak tartom azt a szokásodat, hogy (általában) bevársz bizonyos "érési" időt a kommentek megírása előtt; ez minden alkalommal nagyon jót tesz magának a műnek.
A kisöprés és a "magamon kívül" perspektíva is nagyon szépen meg lett világítva, köszönöm.
Ahogyan köszönöm a figyelmedet is.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Míly gyönyörködtető mű, s maga az egész történet! S Te ezt mesterien írtad le a költészet szépséges nyelvezetén, s annak bölcs ismeretén! Amihez szívből gratulálok mint olyan ki keveset értek a versíráshoz, még kevésbé az elemzéséhez ennek ellenére szeretek írni, s ilyen szépségeket olvasni!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót! Zoli