Nem jövök soha,
Mindig csak megyek.
Hasznom nincsen,
De kárt sem teszek.
Rám se néznek,
Eszükbe sem jutok,
Furcsa,hogy élek,
talán nem is vagyok.
Senki sem ismer,
Mindenki meg kér,
Segíteni hívnak:
Na végre, meg jöttél!
Köszönet nincsen,
Én nem is várhatom,
Malátába folytom,
éledő bánatom.
Senki
By Old Padavan
9 hozzászólás
Szia!
Imádom a barna sört:-)))
Látom eddig "senki" nem szólt hozzá a versedhez, nekem nagyon megtetszett, de a cím miatt, és a mondanivaló miatt vedd úgy, mintha nem írtam volna ide semmit.
:-)))
Szia!
Nekem is tetszik! És nagyon szomorú… Néha én is ilyen "senki"-nek érzem magam 🙁
jó kis vers, tetszik:)
Köszönöm amit írtatok!
A Senki 🙂
Jó neked!
Te legalább Senki vagy…!
Bár belőlem,
dőlne ennyi (vagy legalább némi)… zagy.
Kedves Old Padavan!
Remek a vers, kétségtelen. Amellett, hogy jól "ülnek" a rímek, kiválóan tartod a témát. Ennyit a formáról.
A tartalom:
A teljes nihil állapota ez, amit ismerek, gyűlölök, kerülök és együtt élek vele. Remélem, Beléd is csak addig kapaszkodik, mint amilyen rövid ez a jó kis vers!
u.i.: Ha ezt így le tudtad írni, az már valami. És a semmiből sosem lesz valami… Fel a fejjel!
Vipera
Nagyon tetszenek az efajta versek,gratulálok hozzá!
Kedves Old Padavan!
Jók a rímek, mondhatni fülbemászóak:) Kellemes humorral tudod tálalni ezt az egyébként lehangoló állapotot. Gratulálok! (Bocs, de a "megkér"-t és a "megjöttél"-t egybe kell írni.)
Üdv: Borostyán
Játékos, kedves, könnyed, humoros…
…és nagyon tetszik.