Sétáló vágyak, Sziget…
Ősi fák alatt nézem
veled, ahogy beúszik
lassan az éjbe röpke
életünk, s a zöld part
örömébe ömlik halkan,
csendes hullámzással,
mint ősi idő illata
– távoli halk melódia -,
hogy ne törődjünk már
soha többé mással
maradjunk, mint a fák
itt örökre egymással…
Sétáló vágyak
By András
5 hozzászólás
Kedves András!
Azt hittem ez is új műved, látom nem az, de azt gondolom mégis aktuális!
Nagyon szép képeket tudsz az olvasó elé tárni. De sajnos nekem már elfogyott a készletemből a különféle dícséret. Így hát maradok az "egyszerű" nagyon szép kifejezésnél! És remélem nem bántalak meg ezzel! Valóban nagyon tetszik! Meggyugvást, révbeérést érzek ki belőle.
üdv.:
hamupipő
köszönöm, hogy olvastad, kedves Hamupipő
Nagyon szép!:) Gratulálok!:)
köszi, kedves sleepwell
Kedves András
Olyan gyönyörű képekkel tudod a szerelmet lefesteni, hogy az ember szíve belesajdul.Valóban, mikor kedvesünkkel vagyunk, úgyérezzük, jó lenne beleolvadni a pillanatba…Nagyon szép a versed!
Szeretettel:Kriszti