Csaló lettél, legyen elég most ennyi,
Yblis-üvöltés nem vág mély nyomot.
Reszkető fécesz-lápban enyelegni
Azázel-nőstény mégsem várhatott!
Noszogat vaginás-sátáni kényszer:
Orrunk-rángató szagló nyálkahab
Tör ál-orgazmusba sosem-elégszer –
Aszkéta-agyban pornószíndarab!
Mondom, mint ezer éve millióan,
Istrángos tudatom szemükbe köp:
Nyáltavat áthágó beszédem ott van
Országnyi pokol költői között!
Tedd el? Vagy dobd el? Vak papírszemét.
Kolonc, felejtsd el. Bárhol, bárkiét.
7 hozzászólás
Szia Mózes!
Üdv az oldalon. Jó erős, mondhatni témájában nehéz, utalásokkal teli verssel mutatkoztál be. Technikájában már nem annyira nehéz, de hibátlan, érezhetően birtokában vagy a költészetnek.
Minden sora többször olvasandó, esetleg utánanézendő a vége már nem annyira, s ezért ez fogott meg igazán.
Kiolvasni véltem itt, hogy az első szavak mindig különlegesek, utalnak valamire, vagy éppen idegene hangzásúak, s innen jöttem rá, hogy ez egy akrosztikon. A kezdőbetűkből kijött két irodalmi, zenei szereplő bár nem Shakespeare, de vélhetően üzenet jellegű a szerepeltetésük.
A TK-t sajnos nem ismerem.
" Mondom, mint ezer éve millióan,
Istrángos tudatom szemükbe köp:
Nyáltavat áthágó beszédem ott van
Országnyi pokol költői között!
Tedd el? Vagy dobd el? Vak papírszemét.
Kolonc, felejtsd el. Bárhol, bárkiét."
remek!
Üdv az országnyi pokol költői között! 🙂
Grey
Kedves Mózes!
Remek vers. Szászszor száz hangulatképpel és ellentéttel, hogy a mondanivalód meg tudd még ilyen módon is erősíteni. Nem tudom miért, de a hangulata engem József Attila lázadó verseire emlékeztetett. Ezekkel az ellentétekkel és a képekkel, mint egy hatalmas ordítás. A rímek viszik, csodaszépen vezetik végig azt a kívánt hangulatot, amire az olvasót rá akarod vezetni. Az utolsó két sor pedig felteszi az i-re a pontot.
Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm e dícsérő szavakat.
Nehézségeim támadtak a belépéssel, és ritkán vagyok számítógép közelében.
Sajnos a láncvers, aminek indító szakaszát megírtam, csonka maradt , lehet, nehéz a hexameter…vagy a téma túlságosan "meredek" … Homéroszt is meghurcolnák, ha Trója Belgiumban lenne…
Szia Mózes! 🙂
Már akkor tetszett a szonetted, amikor feltetted, de nyomós okok miatt elmaradt, hogy szóljak hozzá. Örülök, hogy előtérbe került, mert igen jól sikerült darab. 🙂
Jó a felvezetés, a tartalom. A forma igazodik Shakespeare szonettjeihez.
A csattanója is megvan. Bevallom, én ott nem kérdőjelet alkalmaztam volna, mert azzal nem elég határozott. Mondjuk így, de a felkiáltójel helyet esetleg pont is megfelelne az én olvasatomban. 🙂
– Tedd el, vagy dobd el! Vak papírszemét.
Kolonc, felejtsd el! Bárhol, bárkiét!
Nagyon testszik a szóhasználat, a mondanivaló, ami mai vonatkozású, hiába rejtetted ódon kifejezésekkel a jó öreg formába. 🙂
Remélem, lesz még ilyen versed, mert örömmel olvastam, hiszen szívem csücske a szonett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm a mondottakat.
Ezek az állandó dilemmák: felkiáltójel, kérdőjel, satöbbi…
mennyivel egyszerűbb szabadverset írni csupa kis betűvel, írásjelek nélkül…
Igazad van egyébként, de direkt töröm meg és bizonytalanítom el a végét. Lehet, hogy rossz a koncepcióm.
Lehet, hogy ha majd egy verseskötetem is lesz és abba belekerül, akkor már felkiáltójel lesz a kérdőjel helyett.
Még egyszer köszönöm.
Kedves Mózes!
Mint látom, még új fiú vagy nálunk.
Egy nagyon szép Shakespeare- i szonettel kezdted. Jó is, hiszen ő alkotta azt a formát is, amilyen a versedé. Mély gondolatok, remek rímekkel. Én is szeretem a szonetteket, ezt szeretem legjobban. Másoktól is mindig szívesen olvasom.
Bemutatkozásod rövid versikéje is tetszett, élvezet olvasni az egyes vidéken használatos szavakat.
Kívánom, hogy a Napvilágnál érezd jól magad.
Szeretettel: Kata
Kedves Mózes!
Úgy alakult, hogy ez sem sikerült kihagynom, és ennek felettébb örülök.
🙂
Szeretettel: Szabolcs