A lelkem száll a tengeren,
de a múlt nehéz, visszahúz engem.
A múltnak terhes kagylói
hideg húsukkal elnyelik
ölelve lelkem.
Magas hullámok görgenek,
kagylók szorítnak engemet,
a vitorláim lenyesve!
Régi múlt, merülj el a tengerben,
míg nagy vizek nem borítnak be!
Mert én élek, te viszont halott vagy,
te elmerülsz, én szárnyalok csak
jövőt keresve.
Nyíljanak meg héjaid!
Sietnem kell, a szél segít
most vitorlázni engem.
Sidney Lanier – BARNACLES
My soul is sailing through the sea,
But the Past is heavy and hindereth me.
The Past hath crusted cumbrous shells
That hold the flesh of cold sea-mells
About my soul.
The huge waves wash, the high waves roll,
Each barnacle clingeth and worketh dole
And hindereth me from sailing!
Old Past, let go, and drop i’ the sea
Till fathomless waters cover thee!
For I am living, but thou art dead;
Thou drawest back, I strive ahead
The Day to find.
Thy shells unbind! Night comes behind;
I needs must hurry with the wind
And trim me best for sailing.