Csak ülök…
lábam lógázom az ágyútorony mellett,
mohón ölel a nagykabát.
Tűnődök,
hogy mi vár majd Odaát…
(Ej, ez a december feladja a leckét,
pedig nemrég még nyár karolt,
hát arra gondolok,
ami melengetett és megfogott.
Nem karcos jégcsapok azok.)
Illatozik-e tearózsa ott
lágy sárgáját szemembe szűrve?
Csodáját nem feledhetem,
de most
"tél van és csend és hó és halál".
Él-e szivárvány fönt is,
ami hidat épít ég és föld közé?
Ér-e annyit,
hogy mesémet reménnyel töltené,
és nem maradna semmi kétely,
csak a biztos út?
Még magába fűz a múlt.
Jól jönne egy lámpás,
ami úgy világít,
hogy nem érhet semmi bántás,
csak azt mutatja meg,
ami életet jelent.
Mi az élet?
Személyre szabott darab,
mi örökös színház marad.
Úgy görög belőlem minden szó,
hogy megbújik köztük a való:
sikátorba tévedt vakvilág.
Mi várhat Odaát?
Egy csiga hozzám képest gyors,
hiszen amit adna a sors,
azt túl sokáig rágom,
ezzel elúszik az álom.
"De jó volna mindent, mindent elfeledni",
csak élni, élni, lenni, lenni…
…és egy lenti kis kocsmából
palacsinta illata árad felém,
ez visszaránt
a tél múló üzenetén.
14 hozzászólás
Szia Kankalin! Ez csúcs-király. Most olvastam egy perce. Tényleg tíz előre megadott szóra készült? Nem semmi! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"!
A megjegyzésbe tettem a tíz megadott szót, már olvasható.
Egyébként ez egy régebbi írásom prózai változatának verssé tördelése. Megérett az átdolgozásra.
A szövegen nem módosítottam. Jó játék volt így is.
Köszönöm, hogy jöttél!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek sorok:
""De jó volna mindent, mindent elfeledni",
csak élni, élni, lenni, lenni…"
Gratulálok nagyon érintö írásodra!
Szeretettel:sailor
Szép napot
Szia sailor!
A kiemelt rész első sora nem az enyém, Ady Endre verséből való. Írás közben eszembe jutott, nagyon kínálgatta magát, emiatt tettem bele idézetként. Kiegészítettem a saját gondolatommal.
Jólesett ez a feladat, ami nekem igazából nem feladat, a tíz megadott szó mellett is izgalmas játék volt.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy hagytál itt néhány gondolatot!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Remeket alkottál a 10 megadott szóból. Szép gondolatokkal, kívánságokkal teli vers. Gratulálok! üdv hundido
Szia hundido!
Köszönöm szépen!
Jó játék volt, kétszeresen is. Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Kellemes olvasmány ez az alkotásod (is), a maga hangulatával, az idézetekkel. Szépen görög belőled minden szó. 🙂 Teljesen spontánnak tűnik, ezért picit sajnálom, hogy elárultad, ez is kedvenc játékaid egyike: megadott szavak felhasználásával alkotni egy művet. Spontán tehát már aligha lehet. Ugyanakkor azonban figyelemre méltó teljesítmény megadott szavakból ilyen tiszta, követhető, tartalmas és szép verset megalkotni.
A csodálatos magyar nyelv is megérdemel itt egy dicséretet, és hát, e téren is győzedelmeskedett a "kankalinság", amely úgy lubickol a magyar nyelvben, mint sellő a habokban. 😊
(Most őszintén – palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, ágyútorony, … 😊)
Elismerésem.
Laca 🙂⚘
Szia Laca!
Teljesen spontán. A tíz szót nem volt nehéz megjegyezni, csak írtam, írtam, néha beletettem egyet, amikor bevillant. Az idézetek is így kerültek elő, nagyon beleéltem magam ebbe a történetbe, és megtaláltak.
Egyébként te voltál az, aki először javasoltad, hogy tördeljem másképp, ne próza legyen (Vakvilág). Akkor azért nem változtattam, mert Tordon Ákos meséjéhez hasonlót szerettem volna. A rímek maguktól előkerültek, ráállt a fejem, ahhoz a formához kellettek.
A magyar nyelvben valóban sok lehetőség van, ezeket érdemes kihasználni. Én élvezettel teszem. Imádom felfedezni újabb árnyalatait, megtartani a nyelvtani, helyesírási szabályokat, ezzel a kötöttséggel vagy hűséggel kiteljesedni.
Örülök, hogy tetszett ez az ágyútoronytól palacsintáig terjedő (most már) vers.
Köszönöm, hogy velem tartottál az elmélkedésben.
Szeretettel: Kankalin
Hangulatos, gyönyörű és egyedi versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
BUÉK egészségben, szeretetben, békességben:
Zsuzsa
""De jó volna mindent, mindent elfeledni",
csak élni, élni, lenni, lenni…"
Szia Zsuzsa!
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett. Szerettem vele foglalatoskodni.
BÚÉK!
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
A Vakvilág is nagyon jó, de így versként sokkal élvezhetőbb, átérezhetőbb. Irigylésre méltó, hogy más által, tíz megadott szóból gyönyörűséget tudsz alkotni. Ötvözik egymást az érzés, és a fantázia.
"Mi várhat Odaát?" – ez a gondolat bizonyára sokunkban felmerült már. Engem most a versed rántott vissza a "tél múló üzenetén". Köszönöm neked.
Vox
Szia Vox!
Nekem is jobban tetszik így, de csak amiatt, hogy közben átalakuláson mentem keresztül, már vonz a szabad versek világa is. Számtalan lehetőség rejlik bennük.
Amióta rájöttem, hogy a kötött verseléssel kapcsolatos rutin és ismeretek határozottan előnyt jelentenek szabad versek írásánál, azóta szívesen foglalkozom velük.
Valóban szerencsém van, hogy hamar rááll a fejem a feladatversekre, szinte azonnal be tudom építeni őket saját világomba, emiatt nem izzadok, hanem természetesen jönnek.
Örülök, hogy visszarántottalak. Néhány palacsinta rád fér – minden évszakban.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az ágyútoronynál mindjárt gyanús lett a dolog.
De jó, hogy verset is alkottál velük, mert igazán remek lett. Tényleg, minden szó csak úgy görög ki belőled, kár lett volna nem megírni ezt a verset. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Gondoltam, hogy az ágyútorony ismerős lesz. Többen is rájöttek, hogy már olvasták nálam ezt a szót.
Egyébként nem írtam újat, nem változtattam a szövegen sem, csak megtördeltem.
Nekem így jobbnak tűnik, de akkoriban, amikor született, még nem merültem bele a szabadversekbe.
Örülök, hogy így is tetszett neked.
Szeretettel: Kankalin