Pásztorból lett, földi bárány,
csatlósa a semminek,
bőszült napok furcsa árnyán,
szembesülnek a hívek.
Királyság és könnyű kanyar,
dorbézoló tekintet,
másnaposság majd betakar,
nem lesz ami melenget.
Szitkozódás a segítség,
kapaszkodó denevér,
hernyóráncos homlokokon,
elvetélt az érvelés.
Fontoskodik a tobzódó
fergeteges hahota,
lila szirmú ünnepeken
megbújik a habokba’.