Síneken

Vonatsíneken vakotás a szerelem,
odaszáradva rég az Rh-negatív.
Tovafut minden félbemaradt emlék.
Csend honol a peronon.
Utazunk. Bár, ez relatív.

Messze mégy, zakatol a szívverés.
Szemaforok fényét szemedbe súgnám.
Szóltál. Nekem nem fárasztó a figyelés,
csak két napja vágyom az álom után.
Leesik a pillantás, lenn ragad. Én-foszlányok.
Kerget egy Pegazus, messze szállok.
Ismerős a dallam. Bekúszik az ablakon.
Csak a kalauz. Kezeli a jegyemet. Feladom.
Idegen töri meg az aurám,
magzatburkomat felveszem. Túrót sem ér!
Sok a szó, üresen a fecsegés.
Ragad, mint sár, a nyári dagonyán.
Gödör szélén állok, lépéselőnyben a halállal.
Kiegyenesedik a szívritmushang.
Mi lenne, ha egyszer még,… mindent újra…
Nekicsapódok a fény falának. Otthon várnak.