Múltba néz a táj, jövőben élhet,
Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának.
Ó, ti bátor, ős utak!
Ó, ti bátor, ős utak…
Itt legelt, telelt a mén, s e művel
Festetics tanyája élt,
Szép lovak tenyésztek, és a tűzzel
Olthatatlan is remélt.
És Petőfi Júliája?
Apja gazdatiszt, e birtok árja.
Halhatatlan így üzen.
Halhatatlan így üzen…
Úrlak édenének ősz tanára
Romba dőlt falak között
Csak nevelt tudattal, és nagy ára
Volt, ha néha vért köpött.
Szellemét a rom beitta,
Míg beszélt, dalolt, s a kotta tiszta.
Mondd, dalát ki érti meg?
Mondd, dalát ki érti meg…
Holt falakba róva élet éled,
S ott erős a tégla is,
Persze már avítt romokba téved,
Kőre hull, az is hamis.
Vannak elfogult pribékek,
Jönnek és kutatnak, ám mivé lesz?
Ó, ha lenne épület!
Ó, ha lenne épület…
Hinni volna jó az ó falakban,
Jaj, ti büszke, ős romok!
Ókor érjen el, jelen szavakban!
Tán csak én vagyok konok?
Sír ma Valcum, újra élem.
Légy a régi, várom és remélem!
Add, Uram, hogy így legyen!
Add, Uram, hogy így legyen…
29 hozzászólás
Kankalinka!
Megdöbbentően jó a versed. Gratulálok (a mindenhol ahol kellenek) a kitett írásjelekhez. A vers formájaként a korabeli elődeink szerinti, egyszerű, de nagyszerű választás, s a szakaszvégeken a duplázás is remek ötlet. Öt pont és hozzá szeretetteljesen gratulálok!
Kata
Szia Kata! 🙂
Örülök, hogy megtaláltad a versem. Az írásjelek és a sorkezdő nagybetűk a formához igazodnak, mert ez ekhós vers. Csokonai nyomán született (dodesz Ekhós tavasz című alkotása keltette fel bennem az érdeklődést). Nagyon szerettem volna ilyen formában is megnyilvánulni, igyekeztem másokat is magammal rántani, mert őszintén hiszem, hogy a szabályok követése nem ront a költeményeken.
Ebben a formában is szigorúság van: 10-7-10-7-8-10-7-7 a szótagszám, ababccdd a rímképlet.
Az érzelemvilág elégikus, a ritmust trocheusok alkotják, a záró két sor ismétlődő, a visszhang miatt. Ezért a „duplázás”.
…
…
Mellékelek egy linket, ami tisztább képet ad Valcumról, hiszen nem mindenkinek adatott meg, hogy gyermekkora minden nyarát ott tölthette, mezítlábasan, méghozzá középkori körülmények között. Romokban hever jó ideje, ez fáj nekem.
A gyökereim vannak ott, a lábnyomom mindenütt, a lelkem az ókori ásatásoknál, de apró kezem nyoma is. 🙂
http://turamesek.blogspot.hu/2014/05/fenekpuszta-valcum-romai-romjai.html
Köszönöm, hogy velem tartottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodaszép megemlékezés nagyapád és nagybátyádra!
´FENÉKPUSZTA´(valcum) A RÓMAI IDÖKBÖL
a 4-ik századi erödítmény "amelynek fennmaradásáért mindketten sokat tettek."
Kell,hogy idézem a befejezést,mert minden benne van:
"Hinni volna jó az ó falakban,
Jaj, ti büszke, ős romok!
Ókor érjen el, jelen szavakban!
Tán csak én vagyok konok?
Sír ma Valcum, újra élem.
Légy a régi, várom és remélem!
Add, Uram, hogy így legyen!
Add, Uram, hogy így legyen…"
Szeretettel gratuálok:sailor
Szia sailor! 🙂
Annyi minden megfogalmazódott bennem, hogy nem volt könnyű néhány versszakban összefoglalni, sőt, nem is sikerült maradéktalanul. 🙂
Nagyapám és nagybátyám olyan hatást gyakoroltak rám egykor, hogy ma is a nyomdokaikban haladok.
Valcum kicsinyített története alkalmas volt ennek összegzésére, de adósa maradtam mindkettőjüknek, mert ennél jóval többet jelent nekem a hely szelleme, üzenete, jelentősége mostani gondolkodásomban, tevékenységemben.
Csak remélni merem, hogy a kőhalmaz nem válik porrá.
Köszönöm, hogy nálam hagytad gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Így lesz, de ettől még a sírás megmarad, csak már örömteli lesz.
Tetszik versedben a szabályok közé zárt korlátlanság.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
A szabályok valóban komolyak, az érzelmek zabolátlanok, mint mindig. 🙂
Itt is elszaladtam, de még futhattam volna néhány kört, csak idő hiányában nem volt rá alkalmam.
Ez egy olyan téma, ami nem csak egy versbe kívánkozik, hiszen regényes.
Ha száz életem lenne, megtölthetnék néhány kötetet az élményeimmel.
Most ennyi fért az időkeretbe, de komolyan foglalkozom azzal, hogy pl. Valcum is egy versnél többre érdemes.
Máris örömteli, hogy ezt átgondoltam. 🙂
Köszönöm, hogy gondolatoddal felhívtad a figyelmem a korlátlan korlátokra. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"Add, Uram, hogy így legyen!" Így legyen!
Alföldiként 3 évig Sármelléken tanítottam, Szentgyörgyváron laktunk. Rég volt, de még ma is "hazavágyom".
Átérzem a versed.
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen! 🙂
Máris helyben vagyunk. 🙂
Szerintem pontosan látod, hogy mit élek át minden nap a nyavalyás pusztában (Alföld). :)))
Neked az Alföld, nekem a Bakony és a Balaton-felvidék…
A lényeg az, hogy a gyökerek által kapjuk az éltető energiákat.
Fontos, hogy hova születtünk, de az még fontosabb, hogy mit, mennyit, milyen minőségűt táplált belénk az a bizonyos hely.
Szerintem mindannyiunkban vannak kitörölhetetlen nyomok, "hazavágyások".
Köszönöm, hogy átérezted a verset, gondolkodtál, gondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kalinka!
Ez aztán tényleg megfogant Benned, s csodálatosan világra hoztad! Megtisztelő, hogy az én alkotásom ihlette. Csodálom, ahogy végigvitted hibátlanul a trocheikus ritmust! Jó lenne, ha valami illetékes látóterébe kerülne, s arra ösztökélné, hogy rendbe hozzák Valcumot!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Amikor szóltam az Ekhós tavasz című versedhez, már akkor elgondolkodtam azon, hogy jó lenne a formában írni, de nem találtam meg hozzá a témát, úgyhogy az ötlet egy időre szőnyeg alá került.
Ennek ellenére utánajártam a követelményeknek, aztán a véletlenek sora úgy hozta, hogy kipróbálhattam az ekhós verselést. Nem tűnt könnyűnek, de sodort, ez lett belőle. 🙂
Valcum pusztulását évtizedek óta tehetetlenül követem. Nem csak ez a hely megy veszendőbe, több is akad az országban, de nekem a szívem csücske, és sokkal több miatt, mint amit ebbe a versbe foglaltam.
Ha lenne vagyonom, megvenném az egészet, felújítanám, hogy a középkori major a régi lehessen.
Ötleteltem már rajta eleget. 🙂
Álom, álom, álom…
Egyelőre marad a verselés. 🙂
Köszi, hogy jöttél. Azt is, hogy alkotásaid által tanulhatok.
Írj sokat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kalinka!
Most így eszembe jutott, ahogy írod, hogy nem találtál hozzá témát.
Nos, szerintem remekül rátaláltál, s akár lehetne az alcíme "A valcumi romokhoz." 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Ha nem találkoztam volna egykor az ekhós verseddel, akkor az enyém se létezne, ez egészen biztos. Egyértelműen tőled ered az indíttatás, mert felkeltetted az érdeklődésem.
Akkor csak azt éreztem, hogy én is szeretnék ekhós verset írni.
Ha már nekiveselkedtem, akkor megpróbáltam úgy, hogy a trocheusok is rendben legyenek. 🙂
Nagyon szeretem a kötött formákat, nekem segítségemre jönnek, mert kedvelem a szabályokat.
A téma előttem hevert, de nem találtam meg azonnal.
Az elégikus tartalom gondolata segítségemre sietett.
Mivel nincsenek véletlenek, újra köszönöm, hogy nem véletlenül tetted fel azt a verset, ami segített a továbbgondolásban.
Azért is kellene gyakrabban publikálnod, mert a költőpalánták esetleg irigyelnek. 🙂
Így volt, és teljesen pozitív értelemben.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez igen, ezt profi módon megírtad, emelem kalapom előtted. 🙂
Nagyon igényes, kimunkált vers. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Szia Ida! 🙂
Megtisztelő, hogy ilyen magaslatokba emelted a versem.
Köszönöm, hogy elolvastad, hogy olyan élményt nyújthattam, ami alábbi véleményedre ösztönzött. 🙂
Az tény, hogy igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel követni a technikát, az pedig evidens volt, hogy mindezek mellett ne szoruljon háttérbe lírai énem se. Ezen kívül fontos volt, hogy amit átadok, az nem csak történelmileg, hanem emberileg is hiteles legyen.
Hogy megértetted, az számomra pozitív visszacsatolás, ami jólesik. 🙂
Ismételten köszönöm a jelzést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Múltba néz a táj, jövőben élhet,
Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának….
Remek alkotás született. Megnéztem a neten a képeket, hogy barangolás még tökéletesebb legyen számomra! Köszönöm az élmény4 Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Nem akármilyen örökség és sugallat az, amit kicsiny gyermekként kaptam innen-onnan, mert nem minden emberfiának adatik meg ehhez hasonló élmény.
Tulajdonképpen rengeteg szellemi kincset őrzök, de ez volt az első, amit megosztottam, ezt is véletlenül. 🙂
Örülök, hogy utánajártál Valcum – Fenékpuszta történetének.
A mai ember számára csak romhalmaz az a kastély, ahol egykor nagyapám tanított, de nekem emlék, mint ahogy az is, hogy régész nagybátyámmal a római légiók maradványait túrtam apró kezemmel.
Sokkal több ez…
Köszönöm, hogy velem tartottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedgvfes Kankalin!
"Annyi minden megfogalmazódott bennem, hogy nem volt könnyű néhány versszakban összefoglalni, sőt, nem is sikerült maradéktalanul."
Nem is lehet!
Erre egy élet kell!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Jól látod: egy élet szükséges az átgondoláshoz, a megértéshez, haladáshoz.
Most jött ki belőlem, nem véletlenül.
Picit kapaszkodás, de építő szándék is. Az építést nem csak a dőlt falakra értem, hanem az egyéb romokra is, legyen a nevük bármi.
Ezek a "bármik" elég fontosak, mint ahogy a téglák ereje is.
Köszönöm, hogy újra szóltál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, ha valaki- mint most Te is – a klasszikus költészetet szólaltatja meg
és ragaszkodik a hagyományaihoz, gyökereihez, szülőföldjéhez.
Köszönöm!
Szia Zoltán! 🙂
Nagyon kedvelem a klasszikus költészetet, igyekszem a hagyományokat őrizni, közvetíteni. 🙂
Örülök, hogy egyetértesz ebben, köszönöm, hogy ezt ki is nyilvánítottad versem alatt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Csodaszép munka kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy gazdagabb lehettem általa! A v.szakok utolsó soraiból is összeáll a mondanivalód lényege.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy tetszett!
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a vers alatt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nekem nagyon tetszett, hogy a versedben a technikai követelményeit az ekhós versnek hogyan ötvözted ezzel a rendkívül mélyen személyes élménysorral és vággyal. A vers vezetése nagyon szépen hozza az érzelmi elköteleződést, ugyanakkor történeti hűség is áthatja, ezzel a kettős szereppel ebben a formában nagyon szépen lehet azonosulni. Nekem külön tetszett, hogy a címben szereplő "Sír" kétféleképpen is értelmezhető. Örömmel olvastam a versedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Szerettem alakítgatni ezt a formát, mert több oldalról kellett megfelelni a követelményeknek.
Nem volt könnyű, maradt is benne olyan, amit még javítani lehetett volna, pl. a tartalom egyértelműbbé tétele, bár kicsit gondolkodtatónak is szántam ezt a verset.
Rengeteg érték megy veszendőbe. Erről személyesebben tudtam írni, mert mélyen érint gyökereim által.
A "Sír" nyelvtani vonatkozását úgy terveztem, ahogy észre is vetted.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon jó vers. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: harcsa
Szia harcsa! 🙂
Inkább számomra öröm, hogy elolvastad.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Nagyon a múlt "Fenekére" néztél ebben a bravúrosan megformált versedben.
Közben az jutott eszembe, hogy festene ez a téma hexameterekben.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Nagyon szerettem írni ezt a verset. Egyrészt a kötött forma miatt, másrészt a tartalom miatt, hiszen Fenékpuszta a nagyszüleim lakhelye volt, írhatom úgy is, hogy Fenék mélyére néztem, ahol a saját múltam is megtalálható, sok-sok lábnyomommal, ujjlenyomattal. 🙂
Nem tudnék hexametereket írni a témából, annyira bennem van az ekhós vers hangzása.
Talán azért, mert végig ragaszkodtam a trocheusokhoz.
Nagy kaland volt megvalósítani ezt a verset, igazi kihívásként éltem meg, mert minél kötöttebb egy forma annál jobban szeretek bíbelődni vele.
Köszönöm, hogy nyomot hagytál ennél az emlékezésemnél, mert fontos, meghatározó része a gyűjteményemnek.
Szégyellem magam, hogy nem tudtam még viszonozni a figyelmet, amit írásaimra fordítasz.
Amint egy kis energiához jutok, pótolni fogom. 🙂
Szeretettel: Kankalin