Kedves Szusi!
A hajnal éppen a leg alkalmasabb időpont, hogy az ember világgá menjen. Én is szoktam, – a kerek aljáig. Aztán mindig visszafordulok.Éreztem a harmatot a lábamon.Szép haiku. Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Hova, én minden korszakomban legalább egyszer világgá kívántam menni. Hogy pontosan ezt, hogy gondoltam arról fogalmam sincs. Talán elbujdokolni szerettem volna kis időre, de technikai okok miatt ,ez sem sikerült sosem. Lehet, hogy nem is akartam igazán?
Igen Tóni, amikor az ember világgá készül, esetleg valóban el is megy, akkor Ő maga is sír, legbelül egész biztosan. Ezt a címet is azért adtam. A sír szó amúgy sem egy egyértelmű szó.
köszönöm leslie, már csak az a kérdés, hogy tényleg kell-e? Olykor nem kell feltétlenül világgá menni, ha a probléma, ott helyben megoldható. Ha meg valaki önmaga elől menekül, akkor az hamar rájön, hogy az nem fog menni.
Laura, sajnálom, hogy ez az érzés konkrétan, most, felmerült benned és remélem a dolgaid nemsokára enélkül is rendeződnek. Szerencsémre, nekem, mostanában nem volt ilyen érzésem, csak felidéztem, azt, amikor volt. Mi mindenre" jók" az emlékek?
Talán a vers címe, de engem nagyon csendes helyre vitt a versed, és ez megalapozta az első sor értelmezését bennem, innen vitt tovább a második és harmadik sor. Így az egész haiku az élet értelmezését és megismételhetetlenségét jelentette nekem. Ugyanakkor azt is, magunk döntünk, és ezt a világ nem mindig fogadja fájdalom nélkül. A forma szépen hozta a tartalmat, így kerek egésszé vált, a búcsúzást követő hajladozó fúszálak képe int bennem. Tetszett, szusi
aLéb
Köszönöm szépen aLéb, hogy ezt ilyen szemléletesen leírtad nekem. Valóban, amikor a címet adtam, akkor döbbentem rá, hogy ez a szó több jelentésű, és ezzel a címmel, tán még jobbá tehető ez a kis haiku.
Irén, nagyon jó érzés, hogy figyeltek rám és jelzitek, ha jó úton járok. Én is kedvelem azokat a haikukat, amelyek akár száz felé is szakítják a képzeletem, de azokat is, amelyek csak egy egyszerűen letisztult érzést vagy történést közvetítenek, ilyen nem mindennapi módon.
Az elvárás? Az elvárás meg olyan, hogy csak attól és azt várjuk el, aki képes lehet az elvárásnak megfelelni.Hogy én képes leszek-e? Volt már rá példa, és remélem még lesz is.
Nekem egy nagyon hosszú folyamatot vagy annak a lezárását meséli haikud. A hátat fordítás, a vissza nem tekintés makacsságát, ahol a táj búcsúzik Tőled, s nem Te mögötted lévő időtől. (lehet, hogy nem jól látom, de megjegyzem minden alkalommal, hogy én csak tanulom a haikuk értelmezését)
Prince, nem feltétlenül mindenkinek azonos dolgot jelent akárcsak egy szó is, vagy mondat, vagy egy egész történet. Mindenki magából építkezik és a maga módján értelmez. Ezért fontos az ember, az olvasó, és ez a haikunál fokozottan érvényes.Kellek én, mint a leíró, és te, aki az emlékeidből, az érzésvilágodból kikerekíted.Igen, a világgá megyek, az egy hosszú folyamat eredménye általában. Ha éreztél már valaha ilyet, előjön az a szituáció és az az érzés, ami nem is lehet azonos egy másik ember szituációjával és az ezzel kapcsolatos érzéseivel.Remélem nem voltam túl bonyolult.
Emellett köszönöm, hogy mostanság haikukat is olvasol./Még a végén megszereted./
panka, az nagyon jó, ha haikura, haikuval válaszoltok. Már én is tettem ilyet /még septiben sírverset is írtam/ és olyan is volt, hogy néhányotok verse ihletett haiku írásra.Mi olykor így beszélgetünk!
By szusi
24 hozzászólás
Kedves Szusi!
A hajnal éppen a leg alkalmasabb időpont, hogy az ember világgá menjen. Én is szoktam, – a kerek aljáig. Aztán mindig visszafordulok.Éreztem a harmatot a lábamon.Szép haiku. Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Hova, én minden korszakomban legalább egyszer világgá kívántam menni. Hogy pontosan ezt, hogy gondoltam arról fogalmam sincs. Talán elbujdokolni szerettem volna kis időre, de technikai okok miatt ,ez sem sikerült sosem. Lehet, hogy nem is akartam igazán?
Búcsúzás – harmat – sírás… nagyon szépen összefontad ezt a kis verset!
Jól esett a véleményed Csaba. Köszönöm.
Kedves Szusi!
harmatos fűben
hagytam én el hazámat
azóta sírok
üdv Tóni
Igen Tóni, amikor az ember világgá készül, esetleg valóban el is megy, akkor Ő maga is sír, legbelül egész biztosan. Ezt a címet is azért adtam. A sír szó amúgy sem egy egyértelmű szó.
szia!
Akár sír a természet körülöttünk, akár nem, ha az ember úgy érzi, hogy indulni kell, akkor indulni kell…Haikud tökéletes útravaló!
üdv
leslie
köszönöm leslie, már csak az a kérdés, hogy tényleg kell-e? Olykor nem kell feltétlenül világgá menni, ha a probléma, ott helyben megoldható. Ha meg valaki önmaga elől menekül, akkor az hamar rájön, hogy az nem fog menni.
Ez most – magánéleti okokból – nagyon eltalált…
Laura, sajnálom, hogy ez az érzés konkrétan, most, felmerült benned és remélem a dolgaid nemsokára enélkül is rendeződnek. Szerencsémre, nekem, mostanában nem volt ilyen érzésem, csak felidéztem, azt, amikor volt. Mi mindenre" jók" az emlékek?
Talán a vers címe, de engem nagyon csendes helyre vitt a versed, és ez megalapozta az első sor értelmezését bennem, innen vitt tovább a második és harmadik sor. Így az egész haiku az élet értelmezését és megismételhetetlenségét jelentette nekem. Ugyanakkor azt is, magunk döntünk, és ezt a világ nem mindig fogadja fájdalom nélkül. A forma szépen hozta a tartalmat, így kerek egésszé vált, a búcsúzást követő hajladozó fúszálak képe int bennem. Tetszett, szusi
aLéb
Köszönöm szépen aLéb, hogy ezt ilyen szemléletesen leírtad nekem. Valóban, amikor a címet adtam, akkor döbbentem rá, hogy ez a szó több jelentésű, és ezzel a címmel, tán még jobbá tehető ez a kis haiku.
Jó a kétértelműsége, de mit szólsz a telhetetlenséghez, lassan már el is várom… :))
Irén, nagyon jó érzés, hogy figyeltek rám és jelzitek, ha jó úton járok. Én is kedvelem azokat a haikukat, amelyek akár száz felé is szakítják a képzeletem, de azokat is, amelyek csak egy egyszerűen letisztult érzést vagy történést közvetítenek, ilyen nem mindennapi módon.
Az elvárás? Az elvárás meg olyan, hogy csak attól és azt várjuk el, aki képes lehet az elvárásnak megfelelni.Hogy én képes leszek-e? Volt már rá példa, és remélem még lesz is.
Szia kedves szusi!
Nekem egy nagyon hosszú folyamatot vagy annak a lezárását meséli haikud. A hátat fordítás, a vissza nem tekintés makacsságát, ahol a táj búcsúzik Tőled, s nem Te mögötted lévő időtől. (lehet, hogy nem jól látom, de megjegyzem minden alkalommal, hogy én csak tanulom a haikuk értelmezését)
Szeretettel
((Zoli
Prince, nem feltétlenül mindenkinek azonos dolgot jelent akárcsak egy szó is, vagy mondat, vagy egy egész történet. Mindenki magából építkezik és a maga módján értelmez. Ezért fontos az ember, az olvasó, és ez a haikunál fokozottan érvényes.Kellek én, mint a leíró, és te, aki az emlékeidből, az érzésvilágodból kikerekíted.Igen, a világgá megyek, az egy hosszú folyamat eredménye általában. Ha éreztél már valaha ilyet, előjön az a szituáció és az az érzés, ami nem is lehet azonos egy másik ember szituációjával és az ezzel kapcsolatos érzéseivel.Remélem nem voltam túl bonyolult.
Emellett köszönöm, hogy mostanság haikukat is olvasol./Még a végén megszereted./
Jaj, ez olyan torokszorítóan szép!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Zsolt. Nagyon szépen köszönöm.
Kedves Szusi!
Tetszett a haikud. Ám, most Tónit utánozva, idefirkantom az én változatom.
Ha
Sírba letesznek,
hantom felett hajnali
harmat nevetne.
További sok haikut! Hajrá!
panka, az nagyon jó, ha haikura, haikuval válaszoltok. Már én is tettem ilyet /még septiben sírverset is írtam/ és olyan is volt, hogy néhányotok verse ihletett haiku írásra.Mi olykor így beszélgetünk!
Hú – ez nagyon jó lett!
Szeretem a haikukat (olvasni is :)) )
Üdv: Éva
Köszönöm dreaming, én is így vagyok ezzel, igaz nem rég, viszont nagyon!
Szia szusi!
Fájdalom, annak is aki indul, s azt hiszem ilyenkor mindennek, és mindenkinek.
Mélysége van, mint a sírnak!
Szeretettel:Selanne
Selanne, nem vagyok egy kifejezetten érzelgős típus, de ez a megjegyzésed a mélységről, most nagyon meghatott. Köszönöm.