Sirató

Csillogó szemű mosolyokban lásd meg,
és szállva szállj a kéklő égbe fel,
minden öröm, mit fakasztott élted,
madárdalban él, s rólad énekel.

Csukott könyv lehet életed, de versed
él még, s belőled csalogány hangja szól,
csillagok sírják és álmodják veled
a nyáréjeket, ha hegedű dalol…

Időd rövid volt – verselni születtél -,
éj hangú hegedűd húzza még talán,
szerelmek dalnoka dallammá lettél,
dalolva siratlak ó, bús csalogány…