Itt hagyott, mégis minden hiába,
nem fáj csak a hiánya hiánya.
Túlméretezte az adagot,
amikor a fűbe harapott.
Szülők nélkül nőtt fel ez a szegény árva,
most is egyedül van koporsóba zárva.
Ember, aki megállsz majd odafönt e sírnál,
örülj, ahelyett, hogy állandóan sírnál!
Hogy ne legyen útba’,
beugrott a kútba.
Amit megérdemelt, most már meg is kapja,
nincsen semmije sem, csak a Halottak Napja.
-Semmi személyes, egyszerűen csak Ön jött-
szólt az Idő,
és arrébb tolt az olvasóján egy gyöngyöt.
2 hozzászólás
Jók.
Így, kibicelve, mindenképpen.
Nagyon frappánsak, de megmondom őszintén: csak eljátszogatásként olvasok szívesen ilyesmit 🙂
Miután láttam már Tőled hasonlókat, azt gondolom, érdemes művelned ezt a fajta iróniát.
Ügyes.
Kedves vaj!
Először szégyenkeztem, hogy mosolygok ezen írás olvasása közben, aztán látom, hogy humor. Tehát jól sikerült az írásod.
Gratulálok: oroszlán