Sírni kéne, titokban, hangtalan-,
mikor nem látnak, eltűnve sötétben;
fent angyalok cigiznek gondtalan
s annak parazsát szórják le az éjben
Sokszor enmagam ellenségeként
megalázkodva szolgáltam az ellent;
ily összezavart az emberiség –
átverő talpa alatt -, meg se nyekkent.
Semmibe vettük az emberi reményt -,
képzelgésnek nézve, esetenként;
s nem létezőnek méltóságunkat.
Hol volt életemben a szeretet,
hol a tiédben, mikor megvetettek,
mikor rájöttél, mennyi jár neked?
9 hozzászólás
Kedves Miki!
Ez nagyszerü!
Nagyon nagy igazság rejlik a sorokban!
Az a kérdöjel a befejezésnél szinte´hangosan kér számot TÖLÜNK1
"
Hol volt életemben a szeretet,
hol a tiédben, mikor megvetettek,
mikor rájöttél, mennyi jár neked?"
Elismerésel gratulálok:sailor
kedves sailor a versem csontváza talán a görnyedő gerinc, nem is tudom, mindenesetre te nagíon jól körülírad, igazán örülök megtisztelő graujládnak, üdv szeretettel
Kedves Miki!
Az első versszaknak van valami különleges bája.Azért komoly vers és átérezhető.Főleg az utolsó három sor.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel:Ági
Kedves Ágnes örömmel látom, hogy időt szántál versemre és elemezted , őszintén örülök szavaidnak, üdv szeretettel, köszönöm
megint itt
mindig többet találok benne
ez a rész ´is´csoda jó:
"Semmibe vettük az emberi reményt -,
képzelgésnek nézve, esetenként;
s nem létezőnek méltóságunkat."
Szép estét:sailor
Sok igazságtartalma van a versednek. Kérdések kiáltanak bennünk, de választ nem kapunk rá. Nagyon tetszik a versed, Miki.
Szeretettel,
Ida
ahogy megírtam, annyi választ adhatok én is, nagyon köszönöm hogy elolvastad, kedves Ida, üdvözöllek
Önmagunkkal szembenézni nem könnyű, sokan meg sem merik tenni. Vagy a tükröt hibáztatják, hogy hamis képet mutat. Talán mégiscsak igaza van Tolsztojnak, hogy először magunknak kell jóvá lennünk, hogy jobbá tehessük a világot.
Üdv: Kati
köszönöm szépen kedvességed. kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok 🙂