2024. december 28., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Sírni úgy…

    aLébBy 27 hozzászólás1519 megtekintés

    Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal
    vékonyan, panaszol, mesél a szélnek
    húrjain hegedűm… fagyott a sóhaj;
    nem tudok, szemeimbe halt a lélek,
    sírni úgy, ahogy régen nem zokogtam,
    rázva gyomromig, összetörve vállam,
    elfelejtve, miért vagyok, ha voltam
    én e csendre szokott, kemény világban,
    bőgni, szánni magam, a büszke lét
    holmi percre szakadt, s a ráadás
    cseppnyi érzelem híján elvetélt,
    nem tudok! suta kín ez, semmi más:
    látod, száraz lelkem mind felissza,
    Uram, a könnyeim add ma vissza…

    Share.

    27 hozzászólás

    9. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Úgy belemásztam ebbe, hogy jóságos mocsárban érzem magam, ki nem jönnék belőle, ha erővel húznának is. Sokszor elolvastam, belemásztam minden szavába.
      Nagyon jól választottad a hangszert, pontosan azt a hangzást kelti, amit a vers mélysége sugall, hallani vélem: azt a szűkölő hangot, amit a gyantázatlan húr ad. Annyira mély lelkileg és zeneileg is, hogy szentségtörésnek tűnik megérinteni, ugyanakkor muszáj, mert ezt kívánja. Ellentmondásokat közvetít. Bennem egyszerre két érzés viaskodik. Az egyik szerint azt szeretném, hogy sírj úgy, hogy a gyomrod is remegjen, a másik inkább arra sarkall, hogy elapasszam a könnyeket.
      Ez a forma már régóta foglalkoztat, incselkedik velem. Eszemben sincs számlálgatni. 🙂 Viszont ha annyira szeretnéd, az Úr ilyen vers után egészen biztosan könnyekkel jutalmaz, velem legalábbis ezt tette. 🙂
      Hatalmas főhajtás neked, gyönyörű a vers! 🙂 Egyre jobban írsz! :)))
      Szeretettel: Kankalin

    10. aLéb on

      Szia Kankalin!
      Köszönöm, hogy ennyire mélyen foglalkoztál a verssel, nagyon örülök. Érted a vers kettősségét, az külön öröm nekem, hogy a közvetíteni szánt gondolatok és érzések megtaláltak, illetve te megtaláltad benne.
      A forma valóban lenyűgöző, a szonett nagy tisztelője vagyok, törekszem rá, hogy közelítsem.
      Köszönöm szépen a véleményed!
      aLéb

    11. hova on

      Kedves aLéb!
      Alig merek megszólalni. Bennem talán a húr is elszakadt, de nem baj, – köszönöm Neked. Az őszinte szívből jövő könnyek megtisztítanak. Van mi tisztuljon. A lélekre egész életünkben rakódik a szenny, hol mi magunk rakjuk rá hol mások. Jó néha sírni, szánni magunkat. A könnyek nélküli sírás pedig maga a kín. Minderről annyira gyönyörűen írtál. Fogadd érte őszinte csodálatomat. Újból el fogom olvasni, a sorok között még biztosan gyöngyöket találok. Gratulálok!
      szeretettel üdv:Vali

    13. Hajtós Bertalan on

      Mély hangok, egy, a lélekben rekedt szólam, a sírás. Micsoda hasonlat!! Mindez tudatosan végigvezetvén mind a 16 soron! Számomra nagyszerűűű!
      1 dolog még: a 4. sorban a "szemeimbe halt a lélek" képet gondolatjel közé helyezném. Én speciel, de ez az én agymenésem terméke. :)))
      Remélem örömmel veszed gratulációmat! 🙂
      Üdv:
      B.

    15. aLéb on

      Berci, köszönöm a véleményed! Igen, sok olyan részgondolat van, amit gondolatjel közé leetne helyezni. Nem teszem :-).
      Megijesztettél, de utánaszámoltam, 14 az a 16 sor :-)!
      Nagy örömmel és köszönettel vettem gratulációdat.
      aLéb

    21. ruca on

      A sírás, a mélyről jövő szakadt, lélegzetet elvevő, az megtisztít, könnyebbülést hoz, szétszedi az ember lelkét-testét, hátha összerakja ismét. A néma zokogás, a semmibe meredt kín " szemeimben halt a lélek"-kiáltás, hogy add visza uram a könnyeim, mert szeretnék sírni, mert az emberhez hozzátartozik az a zokogás, ami nélkül nem lehet tán élni se.
      Nem gondolom,hogy szerencsés " belenyulkálni" a versedbe-bocsánatot is kérek-, mert ismét megajándékoztál bennünket egy remek verssel!
      gratula:ruca

    Leave A Reply