– a manézs a fények
elvarázsolnak,
nem érdekel a holnap
búja és baja –
gondolod tán:
hisz én vagyok
a bohóc maga…
…láttál te már
vidám bohócot?…
…kívül a festék
elfedi arcát,
fején viseli
a torzonborz kócot,
hangja harsány,
ontja a tréfát-
-de belül a lelke
kínokat él át,
könnygyöngyök sorjáznak
belül hova nem lát
a széles közönség-
-szívében bánat ég.
…este lemossa
a festéket
képéről – nincs szín,
s ott marad
festetlen arca
és fáj a kín
-sikolt a levetett kóc-
látod: sír a bohóc…
3 hozzászólás
Bármennyire is fáj a bohóc lelke, nem mutathatja a közönség előtt. Talán ebben rejlik tragédiája.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm az ittjártodat 🙂
A szabad formában megformázott bohóc lelkiállapotát szépen megfogalmazva tárod elénk. Ebben a versedben azonban a rímek ritkábbak a Tőled megszokottnál.
Szretettel: Kata