Riporter: Sikerült interjút készítenem a fél évig tartó túlélő tábor győztesével. Itt áll előttem a magyar származású John Rambo, az-az Rémbő János. Mindjárt meg is kérdezem tőle, hogy nehéz volt-e ez a hat hónap ott a lakatlan szigeten. John! Was heavy a …
Rémbő: Ne fáradjon! Jól beszélek magyarul, hiszen említette a származásomat.
Riporter: Ez meglep, mert nem szokványos. Akkor könnyebb dolgom lesz. Hol készült fel erre a táborra?
Rémbő: A felkészülés idejére hazaköltöztem. Tehát Magyarországon.
Riporter: Titok, hogy mi volt az edzéstervében?
Rémbő: Nem. Az állóképességemet mindjárt az érkezéskor megalapoztam a ferihegyi repülőtéren. Nem beszélve a pszichikai tűrőképességemről. Elmondhatom, hogy nálam türelmesebb emberek már csak a temetőben vannak. Immunrendszerem pedig a magyar egészségügyön és az üzletláncok termékeinek fogyasztásán edződött. Az utcákon, tereken való sétáim alkalmával pedig megtanultam, hogyan tudom hermetikusan bezárni a fülemet. Megjegyzem, ez jól jött akkor is, amikor a rokonaimnál együtt néztük a tévéműsorokat.
Riporter: Egyébként, otthon mi a foglalkozása? Miből él?
Rémbő: Amerikában desktop ikon vagyok.
Riporter: Ez mit jelent?
Rémbő: Híres háttérénekes.
Riporter: Milyen műfajban?
Rémbő: Konfrontált idiótikus behalt-rock. Addig marad életben az együttesünk, amíg új dalokat írunk. Már van ezer slágerünk. Holnap készül el az ezeregyedik.
Riporter: Térjünk vissza az eltelt hat hónapra. Hogyan kezdődött a tábor?
Rémbő: Los Vigaszban repülőgépbe szálltunk.
Riporter: Nem Las Vegas?
Rémbő: Most maga volt ott, vagy én? Szóval, szálltunk. A tenger felett. Adtak egy hátizsákot a kiugrás előtt, de én eldobtam, mert csak lepedő volt benne. Azt pedig évek óta nem használok.
Riporter: Tehát, a szigetre kiugrással érkeztek.
Rémbő: Lehet. Én nem tudom. Egy pálmafa tetején tértem magamhoz. Utólag tudtam meg, hogy csak az egyikünk vette fel a hátizsákot, de fordítva.
Riporter: És mi lett vele?
Rémbő: Fotókat készít valahol a Mars körül.
Riporter: Milyen volt a szigeten az ellátás?
Rémbő: Körbe mindenütt csak víz, meg víz! Brrr.
Riporter: Arra gondoltam, hogy mit ettek?
Rémbő: Ezt akartam én is megkérdezni a szervezőktől.
Riporter: Miért? Hogy nézett ki?
Rémbő: Volt rajtam egy fekete póló, és az arcomat is bekentem korommal. Szóval, a koromhoz képest egészen jól.
Riporter: Szándékosan válaszol így nekem? Az ételre gondoltam! Milyen volt?
Rémbő: Amikor betettük a fazékba, még sikoltozott. Valami helyi állatka lehetett.
Riporter: Igazán? Miféle?
Rémbő: Mi csak nene-nek hívtuk. Olyan hangokat adott, mintha azt mondta volna.
Riporter: Volt magukon kívül más is a szigeten?
Rémbő: Állat?
Riporter: Élőlény.
Rémbő: Most barkochbázunk?
Riporter: Nem.
Rémbő: Szóval, nálunk nagyobbak nem hiszem.
Riporter: Mi a véleménye a többi túlélőről?
Rémbő: … sípszó, sípszó, sípszó … voltak mind.
Riporter: Mire fogja költeni a nyereményét?
Rémbő: Amerikában a haverokkal elsörözzük egy részét. A maradékból meg lehet, hogy veszek a fiamnak Magyarországon egy elárverezett lakást.
Riporter: Tervei a jövőre nézve? Vállalja majd a következő show-t is?
Rémbő: Nem. Azt már nem élném túl.
Riporter: Annyira nehéznek gondolja?
Rémbő: Na hallja! Rendszeres munkából és havi fizetésből kellene megélnem egy magyar város kellős közepén.
16 hozzászólás
Kedves Artúr!
Igen idillikus magyar (rém) képek bővelkednek e riportban. Szegény Rémbő, akkor nem is járta még meg a Magyar Kálváriát s örüljön is neki.
Derülve láttam e riport képeit. Gratulálok!
Barátsággal, Inda.
Kedves Lajos!
Nekem személy szerint semmi tapasztalatom nincs ezen a területen, tehát igazából nem is lehetek hiteles. Még a szomszédos országok egyikében sem jártam, szóval, sosem voltam külföldön.
Mint bennszülött azonban ismerem a helyi (v)iszonyokat.
🙂
Igyekeztem az általam igaznak vélt hasonló jellegű show műsorok hangulatába építeni üzenetemet. Megtisztelő soraidat köszönöm!
Barátsággal: Artúr
Szép estét, Artút, és még sok gratulációt az enyém mellé!:)
Sziszegve röhögtem, hogy ne ébresszek fel senkit… Nagyonjó kis (un)reality volt
Örülök, hogy olvastalak.
andrás
Köszönöm András!
Javasolom, hogy legközelebb lábujjhegyen nevess. Akkor nem kell sziszegni.
🙂
Nem könnyű riportalany Rémbő!:) Mindenesetre sikerült megnevetettnie!
Szeretettel: Rozália
Szia Eszter!
Valóban nem könnyű. Azt hiszem, száz kiló felett van.
Köszönöm!
Barátom!
Rémbo(ldog) vagyok, hogy olvashattam Tőled eme szatírát! Konklúzió: nélküled nem sikerülne túlélni a valóságot(t)…vagy itt… 🙂
barátsággal
leslie
Szia Leslie barátom!
Nem lennének ilyen írásaim, ha nem volnának hozzá olvasók, mint például te is. Hozzászólásod újabb és újabb szatírák megírására serkent engem.
🙂
Köszönöm!
Hát ez nagyon :-))))… Artúr, a humorod továbbra is remek. Kell legyen valami titkos recepted… :-)))
aLéb
Szia Béla barátom!
A receptet szívesen elárulnám, de azt a szüleimtől kell kérned. Ők őrzik hét lakat alatt. Szóval, gyárilag így jöttem le a futószőnyeg … vagyis a futószalagról.
Köszönöm szépen!
Jó hehhehhhehhhe :-))))
igaz Arturos :-)))
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka!
Örülök a vidámságodnak!
🙂
Ez jó volt! 🙂
Nekem is jólesett a véleményed!
🙂
Köszönöm!
Kedves Artúr!
Jelentkezni lehet a túlélő show műsorokra, de hol kell leiratkozni róla?
Már olyan régen tart az írásod végén jelzett show, hogy már a rendszeres munka és a havi fizetés is ki lett szavazva belőle. /Ehhez képest az a szigetecske X napig, egészen kibírhatónak tűnik./ Valaki állítsa már le ezt a magyar túlélő show-t, mert mindenki elindul, akinek még jártányi ereje van, Rémbő után Los Vigaszba.
Az írásod most is remek, bár a megírása óta eltelt egy kis idő, de még gondolkodunk, hogy ezt az időt most túléltük, vagy nem…
Judit
Kedves Judit!
Mivel az is egy túlélő-show, addig tart, ameddig van túlélője. Azután pedig, sokan nézik is, ezért nem hiszem, hogy levennék a műsorról. Kikerülni csak kétféleképpen lehet. Az egyik esetben mindent elveszít az, aki kilép belőle. A másik esetben pedig mindent itt hagy.
Köszönöm szépen!